Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - KRÓNIKA - Kiss Gy. Csaba: Színházi este Komáromban
HALÁLRAÍTÉLT és az ÖTÖDIK ECLOGA című verseket. Csoóri Sándornak, a magyar költészetet pártfogoló Krakkó Irce dalmi Kiadó gondozásában SZEMEK KORSZAKA (Era oczu) címen kiadott válogatott verseskötetébe több költeményt ő fordított. Tette ezt a Csoóri Sándorhoz fűződő személyes barátság és szeretet jegyében is. Mindkettőjüket ugyanaz az esztendő, ugyanaz a világ bocsátotta útnak, s hasonló a gond is, amit felvállalnak. Tadeusz Nowak az említett februári esten Nagy László és Csoóri Sándor öt-öt versét olvasta fel lengyelül — az előzőleg magyarul elhangzó költemények visszhangjaként. Befejezésül NOWAK arról beszélt; régóta dédelgetett terve, hogy lefordítsa Arany Toldiját. Ezt tekintené életműve egyik pillérének. Majd saját verseiből, pontosabban IMÁiból és ZSOLTÁRAiból is felolvasott ötöt. KOVÁCS ISTVÁN SZÍNHÁZI ESTE KOMÁROMBAN Szégyenszemre topográfiai magyarázatot kell mellékelni a címhez. Szégyenszemre, mert gyakran tapasztaltam, még művelt emberek sem tudják, hol is van ez a Komárom. Pedig évről-évre sok százezernyi honfitársunk utazik rajta keresztül. Jókai szülővárosáról van szó, a „híres Komáromról”, mely a Duna bal partján fekszik. Szlovákiai város, melyet szlovákul Komárnonak, németül pedig Komorn-nak neveznek. Én már hallottam idehaza cseh Komáromként (pedig a Cseh Szocialista Köztársaság távol esik tőle), Észak-Komáromként emlegetni, vagy esetleg szlovák néven, így különítve el a magyarországi határállomástól. Tudnivaló, hogy a hazai Komárom csak a millénium idején kapta ezt a nevet, akkor egyesítették a Duna jobb parti Újszőnyt a túlparti várossal, az 1918-as határváltozással pedig ez a kapcsolat ismét megszűnt, csak a név maradt. A színházi este színhelye tehát a szlovákiai város, a magyar nemzetiség kulturális életének egyik jelentős központja. Szlovákiában is túl nagy mértékben koncentrálódott az irodalmikulturális élet a fővárosba, s ez jellemző a szlovákokéra és a szlovákiai magyarokéra is. Komárom bizonyos fokig pozitív kivétel. Ennek a városnak kulcsfontosságú szerepe van a csehszlovák—magyar határforgalomban, magyar többségű település, fontos nemzetiségi intézményeknek ad otthont, a nemzetiség jelentős százalékát tömörítő Csallóköz szélén fekszik. Egyforma távolságban van Pozsonytól és Budapesttől, a magyar—szlovák kulturális csereforgalomban is fontos szerepet játszhat. Gazdag történelmi és kulturális hagyományokkal rendelkezik, itt bocsátotta útjára Péczeli József 1789-ben a magyar felvilágosodás tudományos folyóiratát, a Mindenes Gyűjteményt, hogy Jókairól és Klapkáról ne is szóljunk. Ebben a városban van a szlovákiai Magyar Területi Színház, közkeletű rövidítéssel a MATESZ székhelye. Idén januárban éppen jubileumát ülte a színház. Három évtizeddel ezelőtt 1953. január 31-én tartotta meg első előadását a MATESZ, a szlovákiai magyarság színháza. Az elmúlt harminc év alatt alig fölbecsülhető értékű munkát végeztek a társulat tagjai. Gyakran a múlt századi magyar színpadi hőskorra emlékeztető módon. Kevés szakmai felkészültséggel, tapasztalatok híján. Ugyanúgy, mint Dérynéék, faluról falura vándorolva, szent kötelességnek tekintve a magyar szó terjesztését a színpadról. A szolvákiai magyarok színtársulatának ugyanis Komárom csak a székhelye, tipikus utazó színház különben, járja a nemzetiséglakta területeket. Épp a nagy távolságok, a „keleti végek” messzesége miatt volt szükség a kassai részlegre, mely 1969-ben született meg Thália Színpad néven. Ők elsősorban Kassa környékén és a Bodrogközben tájolnak, ott töltik be missziójukat. Közben természetesen nagy mértékben eltérő nézői igényekkel kell számolni, más és más közönséggel. Mindehhez jelenleg harminchat színész áll a két társulat rendelkezésére, huszonkettő Komáromban, tizennégy pedig Kassán, nincs saját színházi épületünk, néha hiányzik a színészakadémiai képzettség, a kellő rutin. A jubileumi ünnepségről beszámoltak a hazai tömegtájékoztatási eszközök. Január 28-án pénteken emlékeztek meg Komáromban a 30. évfordulóról, az ünnepségen részt vettek magas rangú szlovákiai állami és pártvezetők, személyesen Magyarország prágai nagykövete. Köpeczi Béla kulturális miniszter levélben köszöntötte a jubiláló MATESZ-t. Tartott még az ünnepi hangulat szombaton is. Ezen a napon mutatta be a kassai társulat Tóth László szlovákiai magyar író pályadíjas darabját Az áldozatot. Esemény volt a komáromi bemutató (az ősbemutatót Kassán tartották tavaly októberben), a jubileumi alkalom okán, de azért is, mert a nemzetiségi irodalomban a drámai műben a lírához és az epikához képest enyhén szólva kevéssé művelt terep. Akivel délelőtt véletlenül találkoztam a városban komáromi ismerőseim közül, mind hivatalos volt estére a Szakszervezetek Házába. Számos érdeklődőnek pedig helysem jutott(az már más kérdés, hogy itt is mutatta egy-egy üresen maradt zsöllye a közönségszervezés magyarországihoz hasonló foghíjait). Az áldozat a Kőműves Kelemen-mítosz újraértelmezése. Színházi kritikusok munkájába 95
