Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - MŰHELY - Széll Jenő: Népzene és szórakoztatás

gyors tömegmozgalommá terebélyesedésében a folklorizmus hívei teljes joggal Bartók és Kodály céljainak valóra válását látják.

Külföldi szakemberek is felfigyeltek rá, úgyhogy a fiatalok népzenei új hulláma rövidesen kulturális életünk büszkeségének számított. Nem okozott gondot, hogy míg a hivatalos elismerő nyilatkozatok a folklorizmusnak ezt a minden eddiginél spontánabb és kreatívabb jelenségét a „támogatandó” kategóriába tartozónak mutatták, a gyakorlatban bizonyos intézmények részéről inkább a ,,tú'rt”-nek kijáró fogadtatásban részesült; ettől még a mozgalom művészi színvonalban és vonzóerőben évről évre gyarapodott. A fellegek akkor sűrűsödtek, amikor tavaly a TV elkezdte a legfrissebb Röpülj páva fordulóinak közvetítését, s ezeken az új népzenei mozgalom a ,,tiltott”-nak kijáró elhallgattatás sorsára jutott. Ez robbantotta ki az úgynevezett Páva-vitát; tiltakozást váltott ki, hogy a népdalvetélkedőn alig jotutt szóhoz az eredeti, feldolgozatlan népdal, és egyáltalán nem a fiatalok eredetit felélesztő törekvése. A verseny szervezői azzal replikáztak, hogy íme: jelentkezneka puristák, akik csak feldolgozatlan, kíséret nélküli, csak régi stílusú népdalt akarnak hallani. Aki kezdettől fogva nem követte nyomon figyelmesen a vitát, azt hihette, a vitázókat elhagyta a jobbik eszük, ha azon rágódnak, szabad-e egyáltalán feldolgozni a népdalt, szabad-e új stílusú népdalt is énekelni; a komolyan érdeklődők azonban nemcsak azt vehették észre, hogy itt árnyékbokszoiás folyik, hanem valami sokkal kínosabbat is: azt, hogy Bartók és Kodály hívei két táborra szakadtak. Vagy legalábbis: mindkét tábor rájuk hivatkozik.

A vita a nézeteltéréseket aligha tisztázta, sőt, inkább szaporította a félreértéseket, amelyekről kevesebb szó esett ugyan most Kecskeméten — de esett. Nem volna célirányos ott folytatni, ahol egy éve abbahagytuk, de talán még nagyobb hiba volna hagyni, hogy súlyos félreértések gyökeret verjenek. A tisztázás igénye visz rá, hogy megpróbáljam egymástól elválasztani a tényleges és az indulat hevében mesterségesen felfújt nézeteltéréseket.

Voltak, akik a vita során döbbenten kérdezték: lehetséges-e, hogy a tanult énekeseket el szeretnék zavarni a folklór közeléből, hogy arról vitatkozzunk, szabad-e kórusnak népdalt énekelnie? Hogy Bartókra és Kodályra hivatkozva harcot lehessen indítani a népdal műzenei feldolgozása ellen? Ha valaki veszi amgának a fáradságot, és jó egy év után gondosan elolvassa újra a „Páva-vita” egész anyagát (én megtettem), meggyőződhetik róla: efféle bolondgombát senki emberfia nem árult. Hogyan jutottunk hát oda, hogy ilyen nyakatekert nézeteket tulajdonítunk egymásnak?

Sokan idézik Kodálynak a Magyar népdalok 1906-os előszavából a következőket: „Válogatni kell (a népdal) javából, és valamilyen zenei feldolgozással közelebb kell vinni a közönség Ízléséhez. Kell rá a ruha, ha már behozzuk a mezőről a városba.” Csaknem fél évszázad múlva, túl a Pátria-lemezek megjelenésén, a felszabadulás előtti és utáni évek egyre szélesebben gyűrőző népdalos mozgalmain, 1951-ben, a Népművészeti Intézetben tartott előadásán Kodály már arra inti a karvezetőket, hogy minél több egy- szólamú népdalt tűzzenek műsorra, mert az egyszólamú éneklés a legalkalmasabb a népdal megszerettetésére, és így tekint vissza a kezdetre: „A zongorakíséretes népdaléneklés annak idején szükséges rossz volt (kiemelés tőlem, Sz. J.): a koncertterembe akartuk bevezetni a népdalt, amely azelőtt elég ritka volt, és be kellett illeszkednie a koncertterem levegőjébe.” (Visszatekintés I. 243. old.)

A két nyilatkozat nem áll ellentétben egymással, az idők és a közízlés változását jelzik. A baj az, hogy az ideges, feszült légkörben a mi fülünk hall beléjük valami tőlük idegent. Ha valaki a „kell rá a ruha” megállapítást idézi, sokakban ágaskodik a gyanú: Kodályra hivatkozva próbálja elnémítani azokat, akik a népzenét a maga eredetiségében akarják feléleszteni; és ha valaki a „szükséges rossz”-ra hivatkozik, felkelti maga ellen a gyanút,

56