Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Benedeczki Erzsébet - Fehér Zoltán: Az utolsó keceli garabonciás
reggel, hajnaaba főkelt, szótlanul körül kerú'te a tanyát meztelen, ustorraa, szótalan- bul, éjfél után. Ustorral csapkodott. Egy hétre nem vót egy se.” Garabonciás tevékenységéért mindenütt honorálták. Ezekből az adományokból élt öreg korában. Életének egy szakaszában szőlőcsőszi hivatalt is viselt. Nyilván azért választották meg erre a tisztségre, hogy garabonciásként a jégveréstől is megvédje a szőlőket. Második feleségét, a koldulásból élő Pipás Örzsét, mint mondják, nemegyszer eltángálta. Mellette már ő is járt koldulni a sárközi falvak búcsúiba. A koldusoktól aDuna mentén azért tartottak, mert soha nem lehetett tudni, melyikük táltos vagy garabonciás, akinek jóindulatát alamizsnával kell megnyerni. Tudták persze ezt a koldusok is, és igyekeztek az elvárásoknak megfelelően viselkedni. Érdekes, hogy a délszláv jellegű Bátya sok-sok táltosmondájának hősét Gyurának nevezik. Föltehető, hogy bátyai látogatásai miatt Szömők Gyura volt e történetek hőse . Morvái vagy inkább a Fölhőkergető Szömők Gyura a keceli társadalom peremén élt társadalmilag és földrajzilag egyaránt. A parasztság történetének utolsó szakaszában egy régies állapotot őrzött külsőségeiben és egész személyiségében. „Halva találták meg. A T. Sanyi bácsi volt, mer az szőlőszomszéd, fődszomszédok vótak vele. Har- mincnyócba’ halt meg. Akkó is megfőzte a babokat, oszt mikó kimentek, úgy találták meghalva. Má egy hete úgy feküdt halva. Oszt azok temették el.” Csak néhány szarkási öregasszony kísérte sírjához az utolsó keceli garabonciást. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN SÜMEGI GYÖRGY PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 53
