Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Benedeczki Erzsébet - Fehér Zoltán: Az utolsó keceli garabonciás
Diószegi Vilmos elmélete szerint a pogány magyarok sámánjának tulajdonságai a néphit különböző, természetfeletti képességekkel rendelkező alakjai között osztódtak szét. Ezeknek funkciói ma elég határozottan elkülöníthetők. Szömők Gyurát garabonciásnak nevezik, de a Fejes Imréhez kapcsolódó hiedelemmondákhoz hasonló típusú szép kerek epikus szöveg nem került róla elő. Talán nem múlt még el elég idő, hogy a kikristályosodott mondák hősének helyébe az ő neve kerüljön? Vagy a közösség tudatában a hiedelemvilág „kognitív szférája” annyira elhalványult, hogy a táltos, a javas és a patkányos ember képzete összevegyülhetett a garabonciás képzetével? Szömők Gyura „tudományosságát” egyszerre magyarázzák a táltosra jellemző „passzív kiválasztódással” (foggal, burokban születés) és „aktív tudományszerzéssel”. Ez utóbbit bizonyítja a következő adat. „Morvái vót a neve neki ... csakhogy így dézsába raktak korpát, és ilyen varázsszavakat olvastak ők, és eltűntek abba a dézsa korpába. És mikor így szellemöltek, akkor valami fekete lovas őnekik megjelent, ugye, ilyen nagyon fényes hintóval. És az valahogy körözött nekik, körbe-körbe ment a kocsival, és ugye, ha abból a körből ő kívülre esik, akkor őt elviszi. No, de hát az az ördög! Az az ördög vót! És akkor ezt is, mer ezt ketten csinálták, ez a Morvái meg egy másik ember, de aztán abba is hagyták, mer mondom majdnem elvitte az a fekete lovas. Azt mondta, többet sose nem csinál ilyet. Úgy, hogy annak az anyja nagyon üdős asszony vót, és ugye ez ellen vót ennek, hogy ezek ilyen nagy vastag könyvből olvasgatták ezt a kuruzslást. És akkor elvette tőlük.” Ez az adat a délszláv hiedelemvilággal mutat rokonságot. Horvát hiedelmek szerint ugyanis a jelöltek forgó kerékre ülnek, s aki közülük elrepül róla, az lesz a garaboncijas dijak. Másik délszláv adat szerint a vrizin kolo-ban 12 diák egy bizonyos könyvből olvas, s közben az egyik eltűnik anélkül, hogy a többiek észrevennék. Az illetőt az ördögök viszik el. JAGIC szerint a verzin vagy verzilov kolo-n Vergilius varázskerekét, vagy annak varázskörét érthették. Agarabonciáshoz hasonló szerbstuha úgy nyeri tudományát, hogy kört húz maga köré, majd az ördög valamilyen alakká változtatja. A mezőgazdasági munka és a termés még ma is jórészt az időjárás függvénye. Menynyivel inkább az volt ötven évvel ezelőtt. Abban az időben szinte a meteorológiai intézet előrejelzéseit, sőt a jégelhárító rakéták szerepét töltötte be a garabonciás. Garabonciásra szüksége volt Kecel népének, s erre adottságainál fogva, úgy látszik, Szömők Gyura volt a legalkalmasabb. Elfogadta a közösség által tőle elvárt szerepet, „garabonciásnak tartotta magát” — mondják, és egész életében e szerint élt. Templomba nem járt, de „pogány” varázscselekményeinek végzése közben keresztet vetett, Istenhez fohászkodott. „Drága Jézus, vezényölj bennünket mindenféle jó útra, őrizd meg népeidet, segítsd meg, őrizd meg minden veszélytül!” Tartania kellett az egyháztól, s már csak taktikából is „a papokat nagyon pártóta. Aszongya: Átkozd meg azt a napot, amelyiken megbántod a papot!” Honnan érezte meg a közelgő vihart, s hogyan tudta elűzni, örökre az ő titka marad, de éppen ezek miatt a képességei miatt csodálták és emlegetik leginkább. Most idézünk az időjósiásairól szóló emlékezésekből. „Mikó minálunk kapátak, mondta a Gyura bácsi, siessünk kapáni, mer gyün az idő. Az öreg mondta, hogy űneki ott mennyi dóga lesz, hogy az időt vissza tudja verni ...” „Mikó a szőlőbe dógoztunk, kivittük a permetezőgépet, akkor hát úgy szépen beszélgettünk vele, hogy: Gyura bácsi, mondja má meg, lesz-e eső, és akkó mindig mondta.” „Látta, hogy ottan gyütenek. No, —aszongya — tik se sokáig gyűtötök, mer széthordja a szénátokat. Eement onnan. Utána gyütt olyan vihar, hogy széthordta nekik a szénát. . .” „És mikor ment arra, reggeliztek. Hívták reggelizni. — Mit hoztatok? — aszongya, — Hoztunk, Gyura bácsi tejet is meg tojást is. Eszik? Aszongya: Eszek ám, de készüljetek haza. Mire hazaértek, lesz olyan idő ... És olyan idő lett.” „Vasárnap nem ment misére, mer ilyenekkel vót 51
