Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Benedeczki Erzsébet - Fehér Zoltán: Az utolsó keceli garabonciás
Kecelen tehát él a garabonciás-hiedelemkor valamennyi eleme. (A tudományszerzésről még ezután lesz szó.) Ezek az elemek elsősorban hiedelemmondákban jelennek meg De miért éppen Morvái György személyéhez kapcsolódva aktualizálódnak leggyakrabban? A kérdésre adandó válaszhoz végül is csak az emlékezéseket használhatjuk föl. Azoknak a kecelieknek a vallomásait, akik ismerték őt. Az emlékezéseket hallgatva felötlik bennünk: vajon deviánsnak tekinthető-e Morvái György viselkedése? Különc volt? Egyéniség volt? Élő kortársai megbocsátó sajnálkozással „furcsá”-nak, „fortélyos”-nak, „szeszélyesének mondják. Tudnunk kell azonban, hogy a mai adatközlők még egykori önmagukról, viselt dolgaikról is gyakorta öngúnnyal beszélnek. (Talán a gyűjtő kedvéért?) A régi csodás történetek felidézésekor a tisztelet, az elragadtatás hangján nyilatkoznak Morvái Györgyről. „Hogy mit tekintünk deviánsnak, az nagyrészt attól függ — írja Hoppál Mihály —, hogy benne van-e saját rendszerünkben az az elem vagy jelenség, illetve, hogy a saját kultúránk szemüvegén nézve, hogyan ítéljük meg a dolgot”. A 80-as évek keceli „paraszt embere” más társadalmi—gazdasági—kulturális közegben él, mint 50 évvel ezelőtt. Ezzel magyarázható a Morvái György megítélésében tapasztalható kettősség. Amit ma furcsának látnak benne, azt egykor természetesnek vették, mert beleillett abba a képbe, amit a hiedelemrendszerükben létező garabonciásról alkottak. Sőt: e különlegességet el is várták tőle. Ebben a rendszerben Morvái György személyisége már nem nevezhető deviánsnak. Hivatalos neve mellé a közösség életében betöltött fontos szerepe és föltűnő „különlegessége” miatt több ragadványnevet is kapott. Elsődleges ragadványneve, amit vállalhatott, tehát nem érezhetett csúfnévnek, a Szömők Gyura elnevezés. Iván László keceli kutató szerint az egyik Morvái családot ma is Szömőknek nevezik, de a név eredete tisztázatlan. (Megkockáztatjuk azt a feltevésünket, hogy a név a szem-szöm főnévből származik, s talán viselője természetfölötti képességeire, „néző”, „látó” voltára utal.) Csúfolták Nyukli Gyurának, Kaka Gyurának, Kan Kapitánynak és Fölhőkergetőnek. A legtöbb embernek azonban egyszerűen ő volt a Garabonciás. A Nyukli nevet nyomoréksága miatt kapta. „Nyukli Gyura bácsi, mer hosszi ember vót, osztán nyiklett-nyaklott, mint a kocsiba az ötödik kerék.” „Olyan nyomorut vót, olyan érdekesen ment. így hátra felé görbüt félódaarú. Egy nagy karót, nagyobb vót, mint ű, mindig azt fogta, azzaa ballagott.” A magyar néphit szerint a tudományszerzés során vagy éppen a tudomány elutasítása miatt sokan váltak nyomorékká. A Kaka Gyura név elhanyagoltsága, mosdatlansága, piszkossága miatt ragadt rá. Nagyon érdekes, de megnyugtatóan nem magyarázható a Kan Kapitány csúfnév. Egy adatközlőnk szerint azért hívták így, mert’„vicces ember” volt. Esetleg a kun kapitány tréfás ferdítése e név, hiszen — mint mondják — Szömők Gyura a Kecelen szokatlan kun kalapot hordta. Tudjuk azt is, hogy a boszorkányperekben a boszorkányok vezérét nevezték kapitánynak, s talán ő „tudományossága” révén szolgált erre a csúfnévre. Végül: sokaknak ő volt „a” Garabonciás. „Valódi garabonciásnak vót minősítve. Oszt akkó ugye két foggaa ... burokba született, oszt akkó ezé vót neki tudománya. Vót hatalma neki. Mindenhő vót hatalma. Hát nem hittük el neki mink se, de azé csak úgy gondótuk, tudtuk, van hatalma, mer hogy a fölhők szerteszét oszlanak, mikó ű intett a kalappaa. Levette a kalapot, erre is, emerre is, mindenfelé integetett.” A Fölhőkergető név tehát egyértelműen garabonciás voltára utal. „Azt mondta, hogy ő tud fölhőt kergetni, hogy ő látja a garabonciás lovakat, hogy mennek.” „Aszongya: No, fiaim, ne féljetek, most a nyáron nem lesz sem miféle zivatar, mer majd én elindítom a fölhőket, mind eemennek. Rajta is maradt, hogy Fölhőkergető Szömők Gyura bácsi.” 50
