Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Petrőczi Éva: Ha (vers) - Bisztray Ádám: Elhagyott idő (vers)
PETRŐCZI ÉVA HA Szülői asztalnál szegény rokon vagy, s hazudtak mostohává két tulajdon magzatodnak: ezért, ezért, hogy mindent és mindenkit be akarsz törni: szeressen. Aztán: „Tévedtem, ez sem . .. De ... talán ... holnap." S kezembe tollat — bármiről szóljon a vers — ugyanez küld, ez a vak, soha-nincs jóvátételt áhítozó vágy: hogy legalább ők, akik olvassák: elfogadjanak. BISZTRAY ÁDÁM ELHAGYOTT IDŐ Ahogy a juhsóska fölébe nő egy megdőlt keresztnek, ez még a nyár, nem tudni, kié a név, kié az évszám, ahogy a bevésett betűkről a vékony aranyat lemosták a régi esők újra hideg és kopár az ősz, az új mécs elfelejt viaskodni a széllel és sötétséggel, ahogy a magas hóban többé nem találnak, holott fölötted topognak csuromvizes városi cipőben, a fenyők elunják olvadó fehér terhüket tartani. 33
