Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Közművelődési háztűznéző (riportszatíra)

% KAPOSY — „ ... a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet,... Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán?” PÁCZER — „Évente legalább nyolcezer könyv jelenik meg, ebből több mint négyezer a hivatásos kiadóké.” KAPOSY — Évi nyolcezer, osztva 365-el, az naponta 22 új könyv. Ideje megtanulnunk a gyorsolvasást! Akkor most gyerünk a könyvesboltba! Vannak-e eladhatatlan köny­vek? ELADÓNŐ — Van egy-két olyan kiadvány, ami nem talál vevőre, ilyenek pl. a Világ- könyvtár egyes kötetei. Azonkívül a Diákkönyvtár egyes kötetei, amik már nem esnek bele a kötelező olvasmányokba. Aztán nem fogy még az Eötvös-sorozat. KAPOSY — Ezek a könyvek visszakerülnek a könyvértékesítő raktárába? ELADÓNŐ — Nem a raktárba kerülnek vissza, hanem van egy könyvszolgálatunk, Százhalombattán, általában itt szokták összegyűjteni és sorozatokba berakják, és ügy­nökökön keresztül értékesítik. A másik lehetősége ezeknek a leülepedett könyveknek az időnkénti árleszállítás, a kedvezményes könyvvásárok. KAPOSY — Ugyanakkor vannak olyan könyvek, amelyeket soha senki nem kölcsönöz ki a könyvtárakból. KÖNYVTÁROS — Akad olyan is, ami nem is volt kézben, pl. a Mindennapi pénzügye­ink című kötet. Még nincs egy olvasója sem. Vagy Útmutató a kollektív szerződés ké­szítéséhez. Vagy Fukász György: A munka esztétikája. KAPOSY — Érdekes módon ezért valahogy nem tolonganak. Talán ki kéne tenni. Őrizetlenül. Merész kísérlet lehetne, ellopják-e? Újból Párezer Ferencet idézem: PÁCZER „1980 végére újabb negyedmilliárd forinttal növekedett a kétmilliárd forintra becsülhető eladatlan könyvkészlet.” KAPOSY — Ilyenkor bízzák a veszett fejsze nyelét a könyvügynökre. — Ön dolgozott a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál. KÖNYVÜGYNÖK — Igen. Ötéves könyvtárosi gyakorlattal mentem el könyvet árul­ni. Akkor tűnt fel számomra annyira, hogy milyen sok az eladhatatlan könyv. A kinyomtatott terméket, ha nem is lehet eladni, akkor raktározni kell. És addig raktározni kell, amíg vagy el nem adjuk valahogy, vagy vissza nem kerül a papírgyár zúzdájába. KAPÓSY — Hogyan adja el az ügynök a könyveket? KÖNYVÜGYNÖK — Ä könyvügynök megkapja az összeállított könyvjegyzéket, ami egy sima gépelt papír, amin szerepel a 12 kötet írója és címe, valamint az ára. KAPOSY — Szóval nem is a könyvet kell eladni, hanem a listát? KÖNYVÜGYNÖK — A listát adom el, mégpedig úgy, hogy a vásárló, aki megveszi, még a könyv külalakját sem ismeri. Egy ilyen listán van két-három olyan könyv, ami hogy úgy mondjam, behozza a vevőt, a többit hát kénytelen megvenni mellé. így el lehet azt is adni, ami a boltokban a polcokról nem fogy. Ez az egész rendszer erre lett kidolgozva, mert amit egyébként el lehetne adni, azt el lehet adni. KAPOSY — Szabó Ervin cikkeinek gyűjteménye. 138. oldal. „Jól fizetett, művelt, és munkával túl nem halmozott alkalmazottakra van a könyvtárak­ban szükség. A könyvtárosi munka fáradságos nevelőmunka. Elégedetlen és műveletlen és agyonhajszolt könyvtári személyzetből gépiesen dolgozó bürokraták, könyvkezelő gépek lesznek. Akik képtelenek a könyvekkel és az olvasókkal való törődésre.” 55

Next

/
Thumbnails
Contents