Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Közművelődési háztűznéző (riportszatíra)
„Volt idő, amikor többet tudtam a gyárról, mint az újonnan idekerült vezetők." KAPOSY — Népművelés. 1976/6. sz. Kiss Antal írja Árvay Kálmán népművelőről: „Kórust szerveztünk, a csoport egy része a templomi énekkarból verbuválódott. Egy politikai ünnepségre meg kellett tanulni az Internacionalét. Katolikus kántor volt a karvezető. Megtörtént, hogy ő agitálta a párttitkárt, jöjjön el a november 7-i ünnepségre, mert a kórus is fellép. Azóta más a karvezető, de a kórus megvan.” KAPOSY — Népművelés. 1980/2. sz. Péterfi Ferenc írja: „A népművelő nem részesül a tanácsi kedvezményekben — mert apparátuson kívüli dolgozó. Vállalati kezdeményezésre nem számíthat — hisz melyik művelődési ház kezdhetne szövetkezeti vagy társasház építésébe? Túlóra népművelőnek nem fizethető. Mellékállást nem vállalhat. Önálló ház építésére az osztott munkarend miatt nem is gondolhat.” NÉPMŰVELŐ — Valahogy félek attól, hogy ebből a műsorból netántán az fog kijönni, amit nagyon szeretnek ráfogni a népművelőkre, hogy állandóan sírnak. Ez nem sírás. A népművelőnek nem azzal kéne foglalkozni, hogy különböző tiltó rendelkezések mellett mégis egyáltalán tudjuk vinni az intézményt. Nem ezeket a kiskapukat kéne keresni, és dühöngeni és mérgelődni, és forintot fizetni. Itt alapvető dolgokat nagyon sokszor emiatt nem tudunk megvalósítani. Ott van megint egy rendelet, már elnézést, ami azt írja, hogy a propagandára való költségeket is kategorikusan kéne csökkenteni. Egyik héten aziránt érdeklődnek, társadalmi, állami, politikai szervek, hogy mennyire tudom én tájékoztatni pl. a két új lakótelepet. Rákövetkező héten kijön egy kérdőív, amin az egyik kérdés, hogy mennyivel csökkentettük a múlt évhöz képest a kiadványaink példányszámát és költségét. Na most akkor??? KAPOSY — Most örül a szívem, mert jókat mondhatok a nőkről — a nőknek. Bartos Éva: A nők és az olvasás című tanulmányából idézek. — ,,A hetvenes évek végére 16°/0-al nőtt a nem olvasó férfiak száma." KAPOSY —Jó volna tudni, mivel szoktattuk le őket az olvasásról. — „Viszont ugyanennyivel csökkent a nem olvasó nőké.” KAPOSY — Ezt értem. Amíg férjuram elcsatangol, hitvese jó könyvvel vigasztalódik. — „A rendszeresen olvasók közt felére csökkent a férfiak részesedése . . .” KAPOSY — így minden második férfi lassan elbutul. — „ ... de csupán tizedével esett a nőké." KAPOSY — Vagyis tízből kilenc nő folyton okosodik. Vészterhes számok. — „A rendszeresen könyvet olvasók kétharmada nő.” KAPOSY — Vannak adataim arról is, hogy miket olvas a maradék egyharmad férfi. De ezt jobb, ha nem teszem közzé. Párezer Ferenc „Lépéshátrányban a könyv” című írásából idézünk. Megjelent az Új Tükörben. PÁCZER — „A könyvterjesztés alapformái az elmúlt negyedszázadban szinte semmit sem változtak. Még mindig nem kellően megoldott a falu és a lakótelepek könyvellátása.” KAPOSY — Figyeljünk föl rá. Ugyanott hiányzik a könyv, ahol a művelődési ház. PÁCZER — „A tízszeresére felduzzadt könyvforgalmat csak úgy lehet lebonyolítani, hogy az eddigi tanácsadó, segítő, olvasótárs könyvesbolti eladókból felvigyázók lettek.” KAPOSY — Mert kapós ám a jó könyv. Mint az evőeszköz a Rádióban. PÁCZER — „A vevők ugyanolyan műanyag kosarakkal téblábolnak a könyvesboltokban, mint az ABC-áruházakban.” 54
