Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Közművelődési háztűznéző (riportszatíra)

föl 500 Ft-ra. Tehát három este, kiszámítva egy órai óradíjam 7 Ft 14 fillér volt. Akkor az adminisztráció még nem is volt benne. Ha az iskolánál én túlórát tartok, az 33 Ft. Az 45 perc meg a felkészülés.

HÖLGY — Van egy szoba, amit úttörőszobának kaptunk. De még nem tudjuk használni, a patkányok megesznek mindent.

KAPOSY — Néhol meg vezető van, de nincs mit vezetnie.

NÉPMŰVELŐ — Most ebben a negyedévben hátráltatott bennünket az, hogy itt volt a tüdőszűrés.

KAPOSY — És hogy került ide a tüdőszűrés?

NÉPMŰVELŐ — Minden évben itt van.

KAPOSY — Ezt nevezik komplex programnak. Alfa bázis. De jártunk olyan helyen is, ahol nem az egészségügy, hanem az iskola a társbérlő.

NÉPMŰVELŐ — A nagyteremben például napközben nem is tudunk senkit fogadni azért, mert mind a két klubteremben tanítás folyik, a nagyteremben pedig tornaóra van. A tornaóra egész délután hatig. Minden nap.

És a művelődési ház székei vannak benne. Volt egy szavalóverseny, előtte bál volt, aztán hajnalban rakodtunk ki, úgy, hogy tervrajzot csináltunk a dolgokról.

Hogy ugyanúgy kerüljenek vissza a plakátok, meg minden, mint volt, nehogy észrevegyék, hogy mi bent jártunk, padokat, mindent ki kellett üríteni, teljesen át kellett rendezni az egész termet.

KAPOSY — Tehát illegálisan kellett belopódzzon a saját intézményébe? NÉPMŰVELŐ — Igen.

*

KAPOSY — De vannak vadonatúj, konkrétan erre a célra épített művelődési központok is. Mint a szolnoki. Összegyűjtöttem néhány észrevételüket. Sokat szaladgálnak, mivel az irodákat a második emeletre tervezték. Csak teherlift van. Az idősebbeknek is lépcsőt kell mászniuk. Egyetlen nagy összenyitott irodahelyiségben tizenketten dolgoznak. így kell írni, gondolkodni, szervezni, telefonálni. A foglalkozások a földszinten, telefon az emeleten. Hívórendszer nincs.

A balett-terem zuhanyozója a könyvtár fölött van.

És ha beázik?

A nyitóünnepség legmagasabb rangú vendége egy rossz zár miatt beszorult az egyik terembe.

Én meg arról képzelődöm: mi volna, ha egy ilyen hatalmas kultúrcentrum tervezői, mielőtt a rajzasztalhoz ülnek, találkoznának népművelőkkel is? Talán akkor végre nem mozgathatatlan lakásbútorokat kéne belekényszeríteni a más funkciójú helyiségekbe; sőt, a távolabbi jövőben esetleg gazdára találna a művelődési házak berendezésének tervezése és készítése is.

Vagy — ha már álmodozom — mondjuk nem ismétlődne meg a kozármislényi eset, ahol a tervezett faluközpontba elsőnek megépítették a művelődési házat — aztán a falu mégis másfelé terjeszkedett, azóta a kultúrház ottmaradt mindentől távol, a senki földjén, egymagában. Persze az sem mindegy, milyen műsorhoz milyen közönséget próbálnak toborozni. Az a szervező, aki egy konkrét zenekari műhöz fejőgulyásnőket terelt be, jó időre véget vetett a közművelődésnek azon a vidéken. Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes szavaival élve az ilyen terjesztési szarvashiba egyenlő a művészet elleni uszítással. Vagy, ahogy Beke Pál, a Művelődéskutató Intézet egyik vezetője mondja:

„Ha más étrendet adsz, vigyázz, könnyen elcsaphatják a gyomrukat. Meg téged is.” KAPOSY — Az elcsapáshoz tartozik, amit Keresztes Ágnes idézett az Új Tükörben:

46