Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Közművelődési háztűznéző (riportszatíra)
„ . . . o jászjákóhalmi művelődési ház idáig harminchétszer cserélt gazdát. De állítólag van még olyan ember a községben, aki idáig nem volt művelődésiház-igazgató." * KAPOSY — Egy hosszabb beszélgetés következik most, minden derűs mozzanat nélkül. Terjedelmét az indokolja, hogy kiviláglik belőle, mi mindennel kell a népművelőnek foglalkoznia, megküzdenie. A beszélgetést egy kérvény másolatával kezdjük. Szószerint idézem: „Tisztelettel kérem a VB Titkár elvtársat, hogy 1981. március 21-én és 22-én elhagyhassam a nagyközség területét. Dátum, név, aláírás.” Aki ezt a kérvényt beadta és most elhozta, az az illető község művelődési házának igazgatója. Miért kell a Művelődési Ház igazgatójának kérvényt beadnia, hogy elhagyhassa a nagyközség területét? Mint valami jobbágy. De az is csak 500 évnél régebben! Egyébként a kérvényt a VB-titkár láttamozta. Ez azt jelenti rajta, hogy az engedélyt megkapta. Miért kell engedély ahhoz, hogy elmehessen a községből? IGAZG. NŐ — Kideríthetetlen, hogy miért kell. Ennek a kérvénynek az volt az előzménye, hogy egy szerdai napon továbbképzésen voltam; este, mikor visszaértem, felelősségre vontak, hogy miért mentem el, és akkor jelentette ki a VB-titkár, hogy amennyiben el akarom hagyni a község területét, akkor engedélyt kell kérnem. Kérvényt írok, mint ahogy a mai napra is kérvényt írtam. KAPOSY — És azóta ez az első eset, hogy elhagyta a községet? Vagy máskor is jött el? IGAZG. NŐ — Szombaton, vasárnap hagytam el, meg ma. KAPOSY — És szombaton is írt kérvényt? IGAZG. NŐ — Igen. Itta szombati, vasárnapi és itt a mai. Meg a pénteki. Itt van a második kérvény, ami 25-ére és 27-ére szól. KAPOSY— Mikor idekerült igazgatónak, milyen volt a helyzet? IGAZG. NŐ — Egy nagyon leromlott házat vettem át, ami 62-ben épült és típusterv volt. A tsz marhahodálya körülbelül ugyanaz, csak nincs hozzáépítve egy épület, tehát ugyanaz a típusterve a nagyteremnek, mint a marhahodálynak. Nem voltak előadások, az emberek elszoktak a művelődési háztól. Tulajdonképpen egyetlen egy helyiséget tudok használni, és az a nagyterem. Arról volt szó, hogy a megyei Mozi- üzemi Vállalat lehoz egy vetítőgépet, megindul a mozi. Semmi sem volt meg a mozihoz, de ők mondták, hogy most már minden rendben van, csak kell egy lépcső, amit az áfész megcsinál. Az áfész nem csinálta meg az életveszélyes lépcsőt. Beszélgettünk a férjemmel arról, hogy mit lehetne tenni. Megbeszéltük, hogy megcsinálja ő a lépcsőt. Aztán elkészült a lépcső. A férjemnek annyit sem mondtak, hogy köszönöm, vagy hát te barom, azért mégis csak rendes dolog, hogy megcsináltad. Elkészült a lépcső, a moziüzemi vállalat még mindig nem tudott beköltözni, mert ugye nem volt kész a többi dolog, amire a tanácselnök azt mondta egy évvel azelőtt, hogy minden rendben van. Akkor én, meg a gazdasági ügyintézőm nekiláttunk a vetítőfülkét lekorom- talanítani. Ami körülbelül úgy nézett ki, hogy amikor én esténként hazatértem, akkor csak a szemem világított ki a koromból. Miután lekoromtalanítottuk, miután egyszer lemeszeltük, aztán a kőműves is hajlandó volt lemeszelni mégegyszer. Aztán ez is megvolt, akkor nem volt szellőzőberendezés, és akkor kiadták határidőbe, hogy decemberben meg kell indulni a mozinak. Nem indult meg a mozi. Felelősségre vontak, hogy miért nem indult meg? Mondtam, mert nincs pénztárfülke, meg nincs szellőzőberendezés, meg nincs kőműves. 47
