Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Tverdota György: Nagy Lajos és József Attila

gébb állatokat, amelyek védekezni képtelenek, halálukat megvető bátorsággal végzi ki, és eszi meg, amiért is o madarak királyának nevezik."; „A sasnak olyan éles szeme van, mint a sasnak." — „Az oroszlán az állatok királya, akit a köztársasági pártiak is respektálnak.”; „Az oroszlán a legbátrabb valamennyi vadállat között, de ezért kitüntetésre nem reflektál.”

Nem véletlen, hogy Nagy Lajos épp a Külvárosi éj c. kötet és azonos című vers esetében állt ki ilyen keményen József Attila mellett. Kedvenc költője Petőfi volt és Agárdi Ferenc emlékezése szerint „Petőfi verseiből A puszta télen és A csárda romjai című költeményeket értékelte legnagyobbaknak.” Bizonyára ez a tájleíró, a külváros sivár valóságát regisztráló verstípus ragadta meg őt legjobban József Attila költészetében is, ezt érezte legközelebb a maga prózaírói törekvéseihez. Amikor amiatt sajnálkozik önéletrajzában, miért nem becsülte meg kellőképpen barátját életében, mindenesetre példaként ezt a költeményét említi: „Ostoba voltam, mennyivel igazabb, okosabb, szebb lett volna, ha olyankor, amikor felolvasta egy-egy költeményét és az igen szép volt, vagy nagyszerű, mint például a Külvárosi éj, megöleltem, megcsókoltam volna és így kiáltottam volna fel: „Attila, nagy költő vagy!” Igaza lehet tehát Agárdi Ferencnek, amikor ezt írja: „amikor 1932 októberében József Attilát a szocializmus nagy költőjének méltattam az erdélyi Korunknak beküldött cikkemben, Nagy Lajos is elismerően szorongatta a kezemet.”

Az író lelkifurdalására még visszatérünk, az azonban bizonyos, hogy a lapszemléi kapcsán említett műhelykapcsolat József Attila verseinek születése során is érvényesült. Csak közeli, verseire érzékeny barátai, Ignotus Pál, Németh Andor, Fejtő Ferenc emlékeznek arra, hogy a költő készülő verseit megmutatta nekik és esetenként elfogadta ötleteiket, bírálatukat és megváltoztatta, tovább csiszolta költeményeit. Nagy Lajos is ezek közé a barátok közé tartozott, akkor is, ha olykor a maga nyers, gunyoros módján avatkozott be az alkotói folyamatba: „Ha elkészült egy-egy költeménnyel, amikor csak tehette, megmutatta nekem. Mégpedig úgy, hogy előbb felolvasta, aztán kezembe vettem a kéziratot, és én olvastam el. Csaknem mindig tetszett nekem a vers, és ennek nagyon örült. Néha, ritkán, bíráló észrevételeket tettem egy-egy sorra. Érdekes, hogy ilyenkor nem volt makacs. Hajlott a jó szóra. Emlékszem például arra, hogy a kávéházban, változatosság kedvéért a Bucsinszkyban, felolvasta a Születésnapomra vímű versét. [. . .] Első formájában ez a vers kissé tökéletlen volt, néhány sora döcögött, holott az ilyen típusú versnek, maró gúnyversnek, formailag hibátlannak kell lennie. Megmondtam, hol látok hibát. Három sort kifogásoltam. Attila kissé elégedetlen volt. De nem velem, hanem önmagával. Gondolkodott. Két óra hosszat is próbálgatta a szavakat, míg végre elkészült avers, mai formájában.”

Említettük, hogy a költő bevonta barátját különböző politikai akciókba. Nagy Lajos se tett másként. Azatény, hogy József Attila tagja lett ajaurés-munkaközösségnek.s ott fölolvasta Irodalom és szocializmus c. tanulmányát, részint az író érdeme is: „Az első előadáson Jaurés méltatása után, Nagy Lajos olvasta fel ,Balanov generális’ című, háborúellenes novelláját. Nagy Lajos erre az előadásra magával hozta József Attilát is, akit azután a programmegbeszélésekbe is bevont a vezetőség.” — idézi a kritikai kiadás 111. kötetének jegyzete Szántó Judit emlékezését.

Érdemes lenne még elemezni a két művészi világ között, a művekben kimutatható párhuzamok hátterét, az egyes konkrét társadalmi, művészeti, intellektuális kérdésekről alkotott nézeteik megfeleléseit. Hiszen nemcsak az osztályharcos, forradalmi szocialista ideológia rokonította gondolkodásmódjukat. Párhuzamosan alakult például a Szovjetunióhoz való viszonyuk, a freudizmus és a marxizmus egyeztetéséről is hasonlóképpen gondolkodtak, közös volt a falusi szegénység sorsa iránti érdeklődésük felélén50