Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Tverdota György: Nagy Lajos és József Attila

A költő belevonta barátját bizonyos felelősséggel és kockázattal járó politikai akciókba. Egyik megfogalmazójavolt a Sallai Imre és Fürst Sándor statáriális kivégzése ellen tiltakozó halálbüntetés elleni röpirat szövegének, amiért bíróság elé állították. A „röpiraton is — írja Tarján Tamás — ott találjuk Nagy Lajos aláírását, méghozzá József Attila gyűjtőívén”.

József Attila Nagy Lajos iránti elismerés-sorozatának szép záróakkordja a Hódmezővásárhelyről 1934. ápr. 16-i keltezéssel az írónak küldött, valóban annak egyik legmaradandóbb művével foglalkozó levél: „Drága Lajos, kölcsönkaptam a Kiskunhalmot, egy szuszra olvastam végig. Remekmű ez, barátom! Több mint filozófia és több, mint költemény, — egy pillanatra színtelenné teszi eddigi versirodalmunkat. Tudod, hogy én jobban szeretek verset olvasni, mint bármilyen prózát, — a Kiskunhalomban mindkettő előnyeit látom együtt. [.. .] De hogy valaki ezt így, minden kimutatható eszköz nélkül elérje, az a művészetben rendkívüli. Azt hiszem, ahogy a költők beleélik magukat »költői« pózokba, drámaírók (nagyokra gondolok) jellemekbe, konfliktusokba, te úgy éled bele magad a tagolatlan valóságba. Bennem szinte szorongást keltett a Kiskunhalom végzetszerűsége. Mert nem az végzetszerű, hogy »a hős a végén elbukik«, hanem hogy »a hős« egy pakli dohányt vesz a trafikban, hogy tehát soha senki nem lehet hős. Könyvedről kötetekre valót lehetne fecsegni, többek között hogy a hős fogalmát teljesen értelmetlenné teszi.”

Nagy Lajos írásaiban kevesebb József Attilával kapcsolatos megnyilatkozást találunk a harmincas évek első feléből, s ez azt a benyomást keltheti, hogy az együttműködési hajlam, az odaadás heve az íróban kisebb volt fiatalabb társa iránt. A Nyugat 1933. március 16-i számában megjelent névtelen lapszemle. „A Társadalmi Szemle József Attiláról” azonban eloszlatja gyanúnkat: „Elemezzük pl. Külvárosi éj c. versét [-.. ] A költő úgy látja, hogy a szövőszékek a holdfény fonalával,szövik szövőnők omló álmait’. Hogy a szövőnők nemcsak álmodozni szoktak, hanem heti 10—20 pengőért sorvadnak a szövőgépek mellett, arról itt nem esik szó!” — idézi Nagy Lajos Pákozdi Ferencnek a Külvárosi éj c. kötetről a Társadalmi Szemlében megjelent recenzióját, majd maliciózusan hozzáfűzi: „így rója meg a költőt a kritikus. Bár az »elemzett« vers a külváros lakóinak nyomoráról szól!”

A lapszemlének ez az idézett rövid passzusa már József Attila egykorú fogadtatásába is nevezetes szerepet kapott. A Magyar Csillag 1942. dec. 1-i számában megjelent A költő és a köztudat c. cikkében a Pákozdi-recenzió gondolatmenetével polemizáló Gáspár Zoltán hivatkozott rá: „Ha ilyen remények keltegetésére használnánk korunk egyik legnagyobb költői művét, hasonlóan járnánk el, mint az a joggal kinevetett bírálat, amely számonkérte a költőtől a forradalmi lendületet és őszinteséget, mert csak úgy egyszerűen »leszögezte« [...] hogy ’a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait’, anélkül, hogy a szövőnők munkabérviszonyait megfontolta volna éspedig mindjárt a versben.”

Ha az idézett első passzus kételyeket ébresztett volna a névtelen lapszemle szerzőségét illetően, második része egyértelműen igazolja Bokor László feltételezését, aki a cikket Nagy Lajosnak tulajdonította: „Röpcédulákkal egy-egy elvtárs iramlik át. Kutyaként szimatol előre és mint a macska fülel hátra’ Kedves hason latok az állatvilág köréből.” — idézi Nagy Lajos a megbotránkozó kritikust, majd az idézethez ezt a kommentárt fűzi: „Úgy kell a költőnek, miért nem írta azt, hogy az elvtárs oroszlánbátorsággal megy előre és sasszemmel néz körül, — ez már nem sértő a szocialista kritikus szerint sem a proletárra nézve, mert a sas a madarak, az oroszlán pedig az állatok királya.” A kommentárnak szinte minden szava a Képtelen természetrajz alábbi részeinek megismétlése, alkalmazása a József Attilával szemben igazságtalan kritikus dogmatikus gondolkodásának kigúnyolására: „A sas igen bátor madár, a nálánál gyen49