Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Varga Csaba: Újraolvasónapló (A remekmű leveti álarcát - Nagy Lajos: A falu álarca)

súlyos is jelzi, hogy az író mindössze azt érzékelteti, a meghatározó elemek nem csupán gazdaságiak.

Hogy ez a kiragadott mondat pontatlan, s valóban félreérthető, nem tagadom. Kivételesen most ne ennek a Nagy Lajosnak higyjünk, hanem annak, aki A falu álarcát írta: „Lelki problémának is tekinthetem mindjárt a napszám kérdését. A föld birtoklását s másoknak ebből való kizárását. A kis és nagy fizetést, szóval mindenféle gazdaságitársadalmi hierarchiát.” Az „is” itt szintén hangsúlyos, de a meghatározó gazdaságitársadalmi szerkezet is kimondatik. A világos magyarázatért azonban újra fordulhatunk az előbbi önkommentáláshoz: „A falusiak tüzetes kikérdezése — persze megfelelő módszerek birtokában —, előéletük kinyomozása, vallomásaik, álmaik meghallgatása, szinte kényszer képzet erejű szokásaik, ’tempóik’ áttekintése: mindez azt az eredményt teszi valószínűvé, hogy a gazdasági szerkezet, amelyben élnek, nem kizárólagos magyarázata mai minőségüknek, hanem az ok-okozati összefüggés fordítva is mutatkozik: ösztönéletük, mélylélektani minőségük meghatározza azt a külső szerkezetet, amelynek alkotóelemeiként ismerjük őket.” Ez a megfogalmazás is félreértelmezhető, ám megint nem csak az újabb hangsúlyos is igazít el. Nagy Lajos egyértelműen kimondja, hogy az ok-okozati összefüggés megfordítása annyit jelent, hogy a gazdasági szerkezet nem ad kizárólagos magyarázatot. Nem arról van hát szó, hogy az író valamilyen torz — freudi? — szemlélet jegyében a való világot az ember belső állapotából, ösztönéletéből magyarázza.

A félreértéseket erősítette az egyik kortársi méltatás is; éppen Illyés Gyuláé. „Nagy Lajos magatartása mostani könyvében nemcsak abban különbözik e szemlélettől, hogy ő csupán a lelkiállapotot vizsgálja. Könyvének újdonsága s veszélye az, hogy lemond az anyagi és lelki világ összefüggésének vizsgálatáról. Az emberek gonoszak, halljuk az új leckét, s akkor is azok, ha semmi hasznuk belőle!” Illyés, mint mértékadó szellem, így tartósította a félreértést. Ezek után nem csoda, Tarján Tamás is úgy értékel, hogy A falu álarcában a felgyűlt anyagot az író a freudizmus szellemében rendezte, s nem azt hirdeti, hogy az osztálytársadalom kíméletlen kizsákmányolása nyomorítja meg az embereket, hanem azt igyekszik bizonyítani, hogy az osztályharcot, a társadalmi küzdelmet az emberben öröktől fogva munkáló szadizmus és mazochizmus determinálja. Tévedés: Nagy Lajos nem állít ilyet. Egyébként miért lenne baj, ha valaki a freudizmus szellemében kutatja a mindennapi valóságot? Arról nem is beszélve: Freud sem állít olyat, amit Tarján Nagy Lajosról feltételez.

Bizonyítékul A falu álarcából Tarján Tamás ezt a mondatot kereste ki: „A tökéletes társadalom az lenne, amely igazi, teljes értékű szadistákra és mazochistákra oszlana fel; ilyen társadalom élete úgy folyna, hogy a szadisták kimondhatatlan kéjek között szakadatlanul kínoznák a mazochistákat, a mazochisták pedig ettől életük fogytáig úgy röhögnének, mintha csiklandoznák őket.” Először is, ebből a mondatból eleve nem vonható le az a következtetés, amit Tarján olyan határozottan képvisel. Másrészt ennek a mondatnak is van szövegkörnyezete — ebből rögtön kiderül, hogy az író ezt a „tökéletes” társadalomképet a Simplicissimusban olvasta, mint tréfás karcolatot. Tehát csak eljátszik ezzel a gondolattal, anélkül, hogy igazából komolyan venné. Egyúttal azt is jelzi, hogy feltehetően igazolhatatlan ez a „tökéletes” társadalomkép: visszakozik ezért. Mindezek után — Tarján véleményével szemben — úgy gondolom, hogy ez a könyv nem az alkotói megtorpanásról árulkodik. Ez a szociográfia nem tévedések, nem túlzások és nem hibás következtetések gyűjteménye.

Éppen ellenkezőleg. Nagy Lajos ebben a szociográfiai esszében talán a legnehezebbre vállalkozott, mégpedig arra, hogy a jelképessé váló kiskunhalmi valóságot ne egyoldalúan, ne csak kívülről, a gazdasági-társadalmi feltételek oldaláról, hanem egyúttal, az előbbieket nem tagadva, belülről is, az emberi lélek oldaláról is vizsgálja. Jelentős kísér31