Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Varga Csaba: Újraolvasónapló (A remekmű leveti álarcát - Nagy Lajos: A falu álarca)

let: egyszerre kutatja, hogy mi történik kint és bent. S ebben a tágan felfogott valóságban az író nem veszti el a talajt a lába alól. Uralja az anyagot, gondolatilag is. Ne feledjük: máig nincs nagyon ehhez hasonló s fogható szellemi vállalkozás. Napjainkban a szociográfia egyre jobban a szociológiából merít, egyre tudatosabban írja le a társadalmi viszonyokat; csak sokszor éppen az ember, a korunk „hőse” csúszik ki a látószögéből. Eddig alig készültek szociográfiák az ember belső életéről, lelki viszonyairól, tudatáról, holott ez szintén aktuális, s végképpen feltáratlan terület. Divatos szóval mondva: az írók szociálpszichológiai szemléletű valóságfaggatása hiányzik; pedig az irodalom, mint irodalom éppen az egyes ember feltérképezésében lehetne a legerősebb.

Nagy Lajos tehát, megítélésem szerint, abban is megelőzte korát, hogy az embert s a világot kölcsönhatásaiban tudta egyszerre kívül-belül láttatni. S az sem lett volna megvetendő feladat, ha „csak” a falusi emberek lelkiéletét veszi górcső alá. Azonban ekkor sem tekintette volna másodlagosnak a gazdasági-társadalmi tényezőket. Hogy ezt Nagy Lajos is így gondolta, igazolásul bőven idézhetek, természetesen A falu álarcából. „A társadalmi hierarchia valóságos lelki pestise a falunak.” A meghatározó ok így: a társadalmi hierarchia. Vagy: „Odakünn pedig egy gazdasági-társadalmi szerkezetben élünk ..Ezt a gondolatot fél mondattal később így folytatja: „Bár az a bizonyos társadalom sem egészen nélkülünk való, tehát nem egészen független tőlünk, éppen ezért — másrészt és ellentétül — arról is elmondhatjuk, hogy a mi belső valóságaink alapján épült fel.” Másrészt és ellentétül. Ez világos beszéd, nincs mit félrehallani. Ezek után talán már végleg elvethetjük a Nagy Lajos-i szemlélettorzulást hirdető teóriákat. Igaza lehet Kónya Juditnak, hogy az író „felfedezéseit” nem a falukép kiegészítéseként értékelte a kortársi kritika, hanem kizárólagosságra törő metodikaként, ami elfedheti a társadalmi problémákat. Nem fedte el. Hozzátehetjük: nem egyszerűen képkiegészítés történt — ami az emberben belül zajlik, ami az ember s a világ között szikrázik, az a valóságnak szerves része. Arról nem is szólva, hogy az egyes ember nem olyan üres lap, amire a társadalom akármit firkálhat. Nagy Lajos jól látja: súlyos belső meghatározottságok is vannak. Ezt kimerítően tanúsítja saját élete is.

Csattanóként még idézhető: „A lélek láthatatlan, megfoghatatlan, megmérhetetlen, nem lehet tudni, mi van benne, s mikor mi telik tőle. A lelket nyilvánvalóan formálja, irányítja a gazdasági-társadalmi szerkezet.” Fél oldallal odébb mintha Tarjánnak is válaszolna: „Nem hiszem azonban, hogy igaza mindenféle pszichológusoknak szinte diadallal hirdetett tétele, hogy az ember minden körülmények közt egyforma, mindig ugyanaz volt, ami ma, és mindig is ugyanaz lesz. Reményt keltőnek tartom azt a lehetőséget, hogy az ösztönök szublimálhatok. Bizonyos azonban, hogy a mai társadalomban a rendszer kedvezményezettjeinek aktuális érdeke ellen való lenne, hogy az agresszív ösztönök csakugyan szublimálódjanak.” Könnyen lehet, hogy az akkori rendszernek aktuális érdeke volt: ebből a könyvből azt olvassa ki, aminek éppen az ellenkezője van benne: az ember belső szerkezetével van a baj, nem a külső körülményekkel. Könnyen lehet ugyanígy, az akkori baloldali, népi íróknak is aktuális érdeke volt, hogy a társadalmi szerkezet elavultságát, romlottságát hangsúlyozzák. Ezért érdekükkel ellentétesnek tűnt Nagy Lajos „többoldalú” világlátása: így könnyebben félreérthették. Akaratuk ellenére.

De az akkori aktuális érdekek— már nem aktuálisak és nem érdekek. Ezért nyilván volt és van több más olyan tényező, ami nehezítette s nehezíti ennek a szociográfiának az értő elfogadását. Nemcsak arról beszélhetünk hát, hogy némely félreértés tulajdonképpen észrevétlenül tovább öröklődött. S nem egyedül az 1958-as értékelés hibáztatható, amikor Nagy Lajos szociográfiái szembekerültek a népi írók hasonló műveivel. Az egyik ok talán az volt, hogy Nagy Lajos a kollektív gazdaság lehetőségeiről nem kedvezően ír, megint csak aktuális érdekekhez képest. A falu álarcában ugyanis a falu — a

32