Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Varga Csaba: Újraolvasónapló (A remekmű leveti álarcát - Nagy Lajos: A falu álarca)

Nagy Lajos-i regényfelfogást, amely kiolvasható a Kiskunhalomból is. Ez a regénytípus tulajdonképpen dokumentum regény, amely szándékosan marad ennyire valóságközeiben, s a megírt világot „csak az idő függvényében elfoglalt” pozíciójától meghatározva mutatja be. Ebből a definícióból következik, hogy a külső világ, a tér s különösen az idő sokkal fontosabb, mint a benne élő, küszködő ember és annak története. Az ember így valahogy ténnyé fokozódik le, olyan, mint a vályogház, a szegénység vagy a napszakok változása. Ezért szükségszerű, hogy az író ebben a művében — Kónya szerint — százötven alakot vonultat fel: ez persze nem egyszerűen mennyiségi teljesség, ám a tények halmozása mintha megakadályozná az életanyag regénnyé szerveződését.

Barabás Tibor emlékezése szerint József Attila a Kiskunhalom-ot az élet szerkezet nélküli ábrázolásának nevezte, olyan valóságos költészetnek, amelyben a tagolatlan élet tölti be a láthatatlan formát. Mondhatom: engem éppen ez a szerkezetnélküliség zavar; úgy is fogalmazhatok, lehet, hogy ezt az új műfajt az szülte, hogy a szerző nem tudta megfelelően tagolni a konkrét valóság elemeit. Szerintem a Kiskunhalomban minden írói nagyszerűség és pontos részletmegfigyelés ellenére a valóság rendszerezése, átfogó értelmezése elmarad vagy hiányos. A műfaj így: kényszerpálya. De mert kiváló író írta, a feltárt tények élettel töltötték meg a kísérleti formát. Csakhogy ez válik az írás hátrányává is. Mert a tények azóta közismertek lettek, s a forma mintha „kihültebb" lenne: az életanyagot nem képes eléggé organikus egységgé szervezni. A tények újdonsága, izgalma már nem tölt be olyan formaszervező funkciót—a részletszépségek önmagukra maradnak.

A Kiskunhalom így se nem regény, se nem szociográfia igazán. Műfajilag talán az a legpontosabb, hogy szociográfikus életkép, Esetleg: szociográfiai útirajz. Az életkép egyik jellemzője az állóképszerűség, s a Kiskunhalom pedig állóképek sorozata egy napba sűrítve. Egyúttal olyan állókép, amely szeretne példázattá magasodni, akárcsak a Puszták népe, ahogy ezt Szegedy-Maszák Mihály kimutatta. Csakhogy az általánosítások érvénye itt is szigorúan a meghatározott történeti helyzethez kötődik. A Kiskunhalomnak ezért több életképe inkább már csak történelmi dokumentum, amely nem vagy alig mutat túl az adott koron. Részben ilyen a leggyakrabban idézett jelenet is, amikor Weisz földbirtokos — aki talán még soha nem tett ilyet — pofonvágja Mándli Sándor bérest. De szerencsére Nagy Lajos máig szóló érvénnyel jelzi, hogy ez nem valamilyen gonosz még feudális, már kapitalista cselekedet. A földbirtokos indulatának oka: az agrárválság, az agrárolló, amikor a birtok alig jövedelmez, mert alacsonyak a terményárak, s drága a gép, meg a szerszám, s a nagy bankkölcsönre még a kamat is magas. Nemcsak a béres van kiszolgáltatva a földesurának, hanem a földbirtokos is a gazdasági világválságnak és az elmaradott magyar gazdaságnak, társadalomnak.

A Kiskunhalomban szerintem legjobban prózaversnek tekinthető az a rész, amikor „elszabadul” az író fantáziája és azt kérdezi, hogy Bántelek-tanyán az eperfák helyett miért nem alma- vagy körtefák nőnek? Válaszként egy látomás következik, amely után valóban felmerül: vers ez? Mert tényleg mi lenne akkor, ha Kiskunhalmon, sőt megye- és világszerte millió és milliárd gyümölcsfa állna az utak mentén? De ez semmi! Mert mi történne akkor, ha a Jóisten megszánná az éhezőket és olyan felhőket hajtana föléjük, amelyekből zuhogni kezdene kenyér, szalonna, kolbász és rétes? Hogy mi lenne? „Puskák, szuronyok, gépfegyverek és ágyúk vonulnának ki, tilos az élelemhez nyúlni!” Lehet, összedőlne a világ. Mert senki sem vásárolná a birtokosok terményeit és így egyaránt tönkremennének a kereskedők és az iparosok. Még a gyógyszerészek is, mert kevesebb lenne a beteg, s ezért nem fogyna a gyógyszer. S nemzetközi tanácskozások ülnének össze, állítja Nagy Lajos, hogy az élelmiszerek gyors megsemmisítéséről határozzanak.

29