Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Varga Csaba: Újraolvasónapló (A remekmű leveti álarcát - Nagy Lajos: A falu álarca)
VARGA CSABA ÚJRAOLVASÓNAPLÓ A remekmű leveti álarcát NAGY LAJOS: A FALU ÁLARCA Aktuális-e ma Nagy Lajos? írásai visszhangoznak-e az olvasókban? Műveinek valódi értékeit felismerjük-e? Egyelőre mintha csend, békés csend lenne Nagy Lajos és fontos írásai körül is. Elfelejtik őt, akit talán sohasem méltattak rangjához méltóan? A születési évfordulóra készült értékelések nyilván hullámokat kavarnak, de vajon tisztul-e a műveiről alkotott kép? Nagy Lajosra egykor túl sok aktuális s érvénytelen bélyeg ragadt, ezek miatt mintha mostanában is nehezen lehetne postára adni munkáit, hogy eljussanak az olvasókhoz. Jeles írásait általában mindenki a magyar irodalom értékei közé sorolja, ugyanakkor még ma is sokan feltételezik, hogy nem volt és ma sincs széles olvasótábora. Hatástalan érték lenne? Egyáltalán mi az oka annak, hogy őt is eléggé elfektető csend veszi körül, hiszen a mai szociográfiai irodalom sem nagyon hivatkozik rá? Meglehet, ebben semmi új nincs: a harmincas évek második felében már maga Nagy Lajos panaszolta, hogy az iparkodó és ifjú szociográfusok üdvözlése közben egyetlenegyszer sem említették az ő könyveit. Holott öntudatosan vallotta magát a szociográfiai műfaj hazai alapítójának. Nem könnyű kinyomozni, miért öleli körbe ez a szélcsend, pedig — többek között — Illyés Gyula nagy írónak kijáró tisztelettel méltatta. Találgathatok csak. Elfogult, szenvedélyes vélekedései kortásaiból túlságosan is elfogult vélekedéseket váltottak ki. Gyakran vitriolosan kifigurázta a középosztály tagjait, nem egyszer érezhetően ellenszenvvel, előítélettől vezettetve. Voltak, akik azért nem kedvelték, mert tagadhatatlanul szocialista volt és maradt; bensőséges elfogadását akadályozta, hogy az ötvenes évek második felében szociográfiáit úgy értékelték fel, hogy a népi írók mozgalmát bizonyos mértékig leértékelték. Nem mellékesek az esztétikai problémák sem: hiszen legtöbbre tartott művének, a Kiskunhalomnak a műfaja, meggyőződésem szerint, máig nem teljesen tisztázott. A szerző hiába nevezte regénynek, az utókor hiába tartja inkább szociográfiának: mintha egyik sem lenne igazán. Az elmúlt hetekben újraolvastam műveit s az ezekről szóló irodalom javát. A Kiskunhalom elolvasása után — zavart éreztem. Eddig magam is úgy könyveltem el, hogy ez a legjelentősebb műve. De már az olvasás közben is észleltem, hogy a vártnál sokkal kevésbé hat rám; csökkent az aktualitása, mintha vesztene az értékéből? Ugyanakkor „A falu álarca” című szociográfia — ami eddig alig kapott figyelmet — magával ragad, gondolatgazdagsága inspirál. Noha ezt az írást a szakirodalom egy része, elsősorban világképi problémák miatt, egy-két nem éppen dicsérő mondattal elintézi, s még véletlenül sem tartja egyenrangúnak a Kiskunhalommal. Az olvasói zavar azonban hamar elmúlt, mert megerősödött bennem a vélemény, hogy ezt a szociográfiát eddig rossz fiókba dugtuk: A falu álarca ugyanis legalább olyan remekmű, mint a Kiskunhalom. Az sem lehetetlen, hogy időtállóbb alkotás: nyitottsága, mozgóképszerűsége, váltakozó nézőpontjai, egyáltalán sokrétű életanyaga és többféle értelmezhetősége miatt. Ne legyen félreértés: ebben a naplójegyzetben nem a Kiskunhalom értékét szeretném lejjebb vinni. Mindössze azt próbálom megfogalmazni, hogy egy mai olvasónak miért tűnik kevésbé lázba hozónak; néha miért látszik csak képes történelemkönyvnek, 27
