Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - SZEMLE - Blazovich László: Kristó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról
nem hallgathatjuk el aggodalmunkat: a nemzetiségi megmaradáshoz iskolák kellenek, tanárok kellenek, s olyan értelmiségi—társadalmi példára van szükség, amely meggyőzően bizonyítja, hogy az anyanyelvi megmaradás érték. Keserves helyzet, ha vannak magyar tanárok, de hiányoznak az anyanyelven tanulni akaró diákok. Még keservesebb, ha vannak anyanyelvi oktatást igénylő szülők és diákok, de oktatásukat nem lehet megkezdeni a tanárok hiánya miatt. (Lásd Horvátországi Magyarok Szövetsége 3. évkönyve, Eszék, 1981. 109. p.) S itt nemcsak a csatlakozó órában tanított, fakultatív formában zajló ún. anyanyelvápo- lás lehetőségéről vagy hiányáról van szó. Világosan látni kell, hogy akik nem anyanyelvükön részesülnek a közoktatásban, az etnikai közösség számára előbb-utóbb elvesznek. A nemzetiségi megmaradás nemcsak lehetőség és jog, hanem — mindenekelőtt — a megmaradás akarása, vállalás, tudati elhatározás, erkölcsi erő és felelősség. Ennek hiánya a közösség életében életmódmintaadó szerepre hivatott értelmiséget marasztalja el. Ennek pozitív tartalmait elsősorban a kultúra alakítói és formálói teremthetik meg. Történelmi tapasztalat: a néptől elszakadt értelmiség és szellemi élet önállótlanná, talaj- talanná válik; a néppel összeforrott értelmiség és kultúra egyetemes és maradandó értékeket teremt. A művelődési intézmények léte: keret, aminek csak az emberi munka adhat „jelentést”. Hiába hivatkozunk például egy idő után a könyvkiadás vonzó mutatószámaira, ha nincsenek olvasók, akik a könyveket kézbe veszik. Szeli István könyve igen hasznos munka: az elmélyültebb tájékozódás és a tisztázó gondolkodás számára egyaránt termékeny utakat nyit. TÜSKÉS TIBOR KRISTÖ GYULA: TANULMÁNYOK AZ ÁRPÁD-KORRÓL Amikor Kristó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról című kötetét lapozgatjuk, sajátos könyvet tartunk a kezünkben. A szerző eddig megjelent számos kötetét, monografikus igénynyel készült munkáját olvashatta már a nagyközönség. Jelen gyűjteményes kötet pedig abból a mintegy 100 tanulmányból foglal magába 18-at, amelyek az összegzéshez szükséges mélyfúrásokat, azaz alapkutatásokat, részproblémák tisztázását tartalmazzák. A kötetbe válogatott tanulmányok témái széles skálán mozognak, híven tükrözik a szerző kutatási területének horizontját, mégis példás rendbe, négy témakörbe (A régi és az új határán; Etnikumok, tartományok; Hagyomány és íráshagyomány; Helynévanyag) szedve a könyv egy-egy fejezetét adják. A négy nagyobb egység előtt álló esszészerű, történetírói erényeket felmutató bevezetők a szerkesztési elv megvalósítását tovább erősítik. Növeli a kötet egységét az alapos jegyzetapparátus, amely a tanulmányok első megjelenése óta napvilágot látott fontosabb kutatási eredmények bibliográfiai adataival is kiegészítve a kötet végén lett elhelyezve. A válogatás és a kötet egységességét szolgáló formai jegyek mellett mégis a benne szereplő egyes tanulmányok azonos színvonala, az őket létrehozó egységes szemlélet- mód, kutatói érdeklődés és a tudományos igényesség teszik az alkotást szerves egésszé. A kötet céljáról így vall a szerző: ,,E tizennyolc tanulmány az 1965—1981 közti időszak termése. A válogatás — minden hiánya és esetlegessége ellenére is — talán alkalmas arra, hogy a korai történelmünkben fejlődésvonulatokat érzékeltessen, múltunk fontos korszakaira és problémáira irányítsa a figyelmet, és végül — valóban utolsó sorban — betekintést engedjen egy kutatói pálya „műhelytitkaiba”, képet adjon e tanulmányok szerzőjének kutatói alapállásáról, érdeklődési köreiről, vizsgálati módszereiről.” Kristó Gyula alkotói pályájának 20 éve alatt mindig fontos szerepet kaptak a feudális állam fejlődésével kapcsolatos kérdések és a velük ösz- szefüggő társadalomtörténeti események. Voltaképpen jelen kötet első és második fejezetét ebből a kutatói érdeklődésből fakadó tanulmányok töltik ki. A IX-től a XIV. század közepéig, a magyar feudalizmus kialakulásának előzményeitől a virágzó feudalizmus koráig terjedő időben kísérhetjük szemmel e tanulmányokban a magyar feudális állam történetének egy-egy fontos eseményét. Mi teszi ezeket a cikkeket, valamint a hozzájuk tartozó bevezetőket érdekessé az olvasó számára? Főképpen az, hogy a szerző ízig-vérig huszadik századi szemmel nézi hazai középkorunk történetét. A romantika jegyében alkotó történészek statikusan szemlélték a történelmi eseményeket, és a nagy sorsfordulókra függesztették leginkább tekintetüket. A nagy pozitivista iskola az adatok minél pontosabb felgyűjtésére figyelt, az őket követő szellemtörténészek pedig finom észrevételeikkel gazdagították történetírásunkat. Kristó Gyula marxista alapokon állva és figyelve a legjobb polgári történetírók, például a franciák eredményeit, kutat. Valóban a mai ember szemével nézi a történelmet, hiszen nem léteznek számára tabuk, előítéletek, csak tények, ok-okozati összefüggések, logikai kapcsolatok, ha történeti föltárásokat végez. Szigorú és következetes önmagával és tárgyával szemben is. A történeti eseményeket nagy realista érzékkel ragadja meg, elemzi. A magas szintű és elmélyült tudományos eru- díció mellett a fentiek Kristó Gyula alkotói módszerének legfontosabb elemei, birtokukban képes a nagy hagyományokkal rendelkező magyar me- dievisztikában figyelemre méltót és újszerűt alkotni. Világos, érvelő stílusát a ma emberének látásmódjára jellemző fordulatokkal színesíti. Taksony és Géza például a nyitás szükségességét is93
