Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - MŰHELY - Száz éve született Kós Károly - Sas Péter: Kós Károly levelei Koronghy Lippich Elekhez és Kárpáti Aurélhoz
A romániai magyarság szellemi életének kiemelkedő jelentőségű irodalompolitikai eseményét az akkori idők egyik legnevesebb szellemi tömörülése és sajtóorgánuma, a „Korunk” így jellemezte:24 „Ugyanaz az írói tömörülés alakította meg, amely először a Szépmíves Céhet, azután pedig az Erdélyi Helikont kreálta. Ugyanazok az erők, ugyanazok a tendenciák ... a Pen-Klub életrehívásakor a feudalizmus már félretette szemérmét és az egész alakulatot a maga képére formálta. A Pen-Club elnökségében a Helikon mágnás főszerkesztője mellett már csak egy püspök, egy volt magyar alispán és egy alapítványi hölgy kaptak helyet. Az erdélyi magyar Pen-Club elsősorban a magyarországi hivatalos magyar irodalom szájaízének akar megfelelni. Berzeviczynek és Pékárnak. Az Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak. A feudalizmus kezébe került vezetés ezeknek a testületeknek a szellemét képviseli.” — írta Gaál Gábor.25 Az Erdélyi Helikon ban megjelent két publikáció után bizony kissé érthetetlen Gaál Gábor állásfoglalása. Csak az magyarázhatja a máskor oly ragyogó tollú kritikus nem egészen objektív véleménynyilvánítását, hogy ekkor már nagyon erősen éleződtek a politikai frontok. ERDÉLYI SZÉPMIVES CÉH Cluj Kolozsvár Piata M Viteazul 40 II. 1932. IV. 1. Kedves Aurélom! Bocsáss meg, hogy ilyen későn válaszolok kedves és mondhatom, igen érdekes leveledre, melyet Bánffy főszerkesztőnk27 is nagy élvezettel olvasott el. Hálásan köszönöm: nagyon okoltunk belőle, amint lapunk ápr. 1-i számából megfogod látni, melyben összevetve mindent, amit innen láthattunk és megtudhattunk, úgy a magunk szemszögéből elmondjuk azt, amit gondolunk. Persze, „előkelő” folyóirat lévén, szankcióban csupán de érthetően. Végeredményben örvendünk a fegyverszünetnek, mely lehetővé teszi a kongresszus megtartását, ami ha elmarad, nemcsak botrány, de pont nekünk — nagy és pótolhatatlan veszteség. Mert mi most javában tárgyalunk a romániai Pen-Klubbal, hogy itt egy magyar és egy szász alszekciót alakítunk, amely Bukarestbe megfelelő számú vezetőségi tagot delegál. Ha ebbe nem mennek bele román írótársaink, akkoi— Budapesten meg akarjuk gyűjteni a bajukat és azután a külön romániai magyar Pen-Klubot megalakítani. Ez utóbbi megoldást, ha lehet (és most, hogy Bpesten lesz a kongresszus, valószínű, hogy lehet), elkerülnünk, mert a külön magyar Pen-Klub nem tudná úgy kihasználni a Pen- Klub előnyeit, itt Romániában, mint egy, teljes belső függetlenséggel rendelkező magyar alosztálya a romániai EGYETLEN Pen-Klubnak. Ez amolyan erdélyi ravaszkodás, de talán most ezek a nálunk még ravaszabb rómaiak is bekapják a legyet. Édes Aurélom! A „Helikon” májusban turnét rendez Csehszlovákiába. És engem mindenképpen szorítanak a társaim: neked muszáj menned! Hátha csakugyan reászánom magam és megyek (pedig akkor a legszebb az én Sztánám), akkor Bpesten okvetlenül meg foglak keresni. Egyelőre minden önző terv nélkül, csak éppen hogy lássalak s emlékezzek, diskuráljak: régi emberrel a régi ember egy új, felfordult és egyelőre rosszul fordult világban. De ha nincs jobb dolgod: írjál addig is. Nekem is, a lapunkba is. Ha valami olyas akadna, ne haragudj, ha esetleg megint Hozzád fordulok. Tudod, inkább Hozzád, mint sok máshoz. Hálás köszönettel és igaz szeretettel vagyok régi, őszinte barátod Kós Károly A levelekből, azok szavaiból — elemzésükből is egyértelműen kiviláglik az, ami a legjellemzőbb volt Kós Károlyra. Az örökös tusakodás, a folytonos tenniakarás, a népéért, nemzetéért való munkálkodás, — de úgy, hogy az soha ne menjen más népek, más nemzetek kárára —, a cselekvő hazafiság. Minden időben, minden helyzetben, minden körülmények között tette azt, amit tennie kellett és ahogyan azt tennie engedett. Az egyetemesség ügyét is szolgálta, amikor a magyarság megmaradásáért, gya78
