Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - MŰHELY - Száz éve született Kós Károly - Sas Péter: Kós Károly levelei Koronghy Lippich Elekhez és Kárpáti Aurélhoz

számon engem, nem azért, hogy cikket requirálj— ez utálatos dolog—,de ha kivált más okból van szükséged valamire. Én is számon tartalak.

Igaz! Levelemet a P. Naplóhoz küldöm, miután pontos címedet nem írtad meg. Kérlek, ezt pótold és pontos címedet, minden eshetőségre való tekintettel, írd meg.

Igaz barátsággal ölellek Kós Károly

(A levél nincs ellátva hely- és időmegjelöléssel. A Kárpáti-cikk és az erre történő levélbeli utalás miatt 1930. február végére, március elejére datálhatjuk, természetesen Sztánáról.)

1932-ben írt levelében a romániai Pen-Klub magyar alosztályának megalakításának körülményeiről számol be. Már túl van ekkor a trianoni békeszerződést követő első évek halálos dermedtségén, az azt föloldani igyekvő Kiáltó szón, túl az Erdélyi Szépmíves Céh megalakításán, az első marosvécsi Helikon-találkozón. Ismét fontos ügyben fáradozik Erdély „viharügynöke”. Információkat gyűjt, igyekszik megtudakolni a pártok álláspontját, a budapestiek véleményét. A Pen-Klub ügyében is hasznos adatokkal szolgál neki Kárpáti Aurél, melyeket felhasználva írta meg Kovács László21 „A magyar Pen-Klub ügye” című cikkét22. Utalt arra, miért annyira lényeges a Pen-Klub, mit lehet általa elérni. „Erdélyi magyar író előtt, akit sorsa, rendeltetése a szellem tiszta fegyvereihez állított, nem lehet rokonszenvesebb gondolat, a Pen-Klub gondolatánál, amely a szellemi kincsek békés cseréjét tűzte feladatául . . ., hogy éppen ott találkozzanak a népek, ahol a legnemesebben és legtisztábban találkozhatnak: a szellem és művészet területén.” Majd megdöbbenten sorolta fel azokat a bűnös széthúzásokat, melyek a magyarországi Pen-Klubban folynak egyes csoportok, személyek felelőtlen konkurrenciája, torzsalkodásai miatt. „ . . .miért távozott Kosztolányi Dezső a Pen- Klub elnöki tisztségéből éppen a Budapesten tartandó nemzetközi kongresszus előtt.” Kénytelen leszögezni a tényt, mely a „szerény magyar küszködéseik között döbbenve megállítja: milyen távoli személytelenségbe vész a Pen-Klub ideál, ha egy nyelvi és egy nemzeti életet élők között ilyen átkos szakadozások támadnak.” A Berzeviczy Alber- tek, a Pékár Gyulák „felelőtlen meggondolatlansága, rövidlátó lelkiismeretlensége” nem felelős, bölcs kultúrpolitikát, hanem „gyászos magyar kultúrkomédiát” eredményez.

Ilyen magyarországi előzmények után került sor a romániai Pen-Klub magyar alosztályának megalakítására Kolozsvárt, a Király-utcai Bánffy-ház palotájában. A nagy eseményről Berde Mária23 tudósított az Erdélyi Helikon ban.24 Az alakuló gyűlésen részt vett Emanoil Bucuta, a romániai Pen-Klub főtitkára és Victor Eftimiu költő is. A főtitkár a romániai írásművészetnek nagy fellendülését várta a ma egymást művészileg csak kevéssé ismerő két nép irodalmi értékeinek kicserélésétől. Kijelölték azokat az utakat, amelyek révén ennek az előírásnak eleget lehet tenni. A magyar alosztály megalakulásával megpróbálták felszámolni a kisebbségi élet két átkát: a „provincializálódó értékszintet és a nagyvilág vérkeringésébe való bekapcsolódás lehetetlenségét.” Az alosztály alapító tagjai voltak: Bartalis János, Bánffy Miklós, Bárd Oszkár, Berde Mária, Dózsa Endre, Dsida Jenő, Gyallay Domokos, Karácsony Benő, Kádár Imre, Kemény János, Kós Károly, Kovács Dezső, Kovács László, Lakatos Imre, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyírő József, Pakots Károly, Reményik Sándor, Szántó György, Szent- imrei Jenő, Szombati-Szabó István, Tabéry Géza, Tompa László. A megalakult vezetőségbe a következő tagokat választották be: elnök—Bánffy Miklós, alelnökök — Dózsa Imre, Berde Mária, Makkai Sándor, főtitkár — Kádár Imre, titkár — Dsida Jenő lett. A vezetőség kijelentette: „a vetélkedés, széthúzás nélkül való békességes írómunka jegyében” szeretnének dolgozni.

77