Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Pintér Lajos: Nem védett madarak, Kezek, Mit remélsz?, Levélféle önnönmagamhoz, Lépcsők az Istenhegyen (versek)
Csak ember előtt — templom építő ember előtt — hajthatnék térdet s fejet. Látod, fiam, dicső oltárokat emelt az ember az égi és földi hatalmak előtt, ha hatalmukat dicsérni kényszerült! Vádolsz majd. Azt mondod: csípős suháng, nagyhangú suhanc, könnyű pörölni azzal, aki hallgatag. Felelem, így van rendjén: az élet kiáltson túl a nemlét csendjén. Vádoltál, isten, vádollak én is, a bűnös te vagy — az embereket engeded meghalni. Lépcsőkön lépünk fiammal, föl, föl, nem a mennybe, nem is a fellegekbe. Alázat köveiből épített templomhoz, csak föl a hegyre. Lépcsőkön lépdelünk — s ezek a lépcsők bennünk is körbefutnak, tanulságok és tanúságok, évek, homályok és fények csorba lépcsőfokai. Ősz van. Kicsi fiammal járok az Istenhegyen. Apa ka, így szólít: apaka. Minden család széthull — tűnődöm, hull, s tüze kihűl: én még melegszem — amíg lehet pisla lángjainál.
