Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Pintér Lajos: Nem védett madarak, Kezek, Mit remélsz?, Levélféle önnönmagamhoz, Lépcsők az Istenhegyen (versek)
Fölkapnálak. Nem engeded. Fognám kezed — mennyi veszély —, nem engeded. Kezeknek kötése — apáé, fiáé — kibomlik, elszakad. Először csak a kéz lesz hűtlen, a fiúi kéz hagyja el szégyenlősen apja kezét — lám a hűség lenne szégyen —, s lassan külön útra lép a láb, s pengénél élesebb: külön utat hasít a képzelet. A rég még összekapcsolódó kezek elúsznak egymás mellett észrevétlen, mint halak, mint tengerjáró óriás hajók, mint vonatok párhuzamos síneken, mint párhuzamos koporsók. Nem összefonódás már, nem kulcsolódás, ha két kéz — apáé és felnőtt fiáé — összeér, inkább összeütközés, óriás hajóké, robogó vonatoké a makett síneken. Hogy ki is az erősebb: a kézfogás most gyöngéd erőpróba. Kezek: ti kezek, konkrétak, nehezek. Kezek: ti béke jobbot nyújtó kezek. Kezek: ti lángoló madarak. Kezek: ti világhódító hajók. Kezek: végül már nem adunk egymásnak kezet, csak szemünk beszél, csak szemünk mozdul kezünk helyett, csak nézzük egymást, dacosak, tékozlók, hűségesek.
