Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)

nem tud már közvetíteni. A nádort azonnal királlyá kellene kikiáltani! Egyetlen megoldás! A királyválasztás lecsillapítaná forradalmár ifjainkat, s hátha a cárt is megnyugtatná, hogy Habsburg helyett Habsburg! Csakhogy lehet-e valakit királlyá kényszeríteni?! Önként vállalni ilyen helyzetben nem fogja.

Fáradtan leül egy karosszékbe. Hosszú ideig mozdulatlanul ül. Egyre zaklatottabban.

Hiábavalóan fog folyni annyi vér. Ki vagyok én, hogy bele mertem szólni a nemzet sorsába? Sokan hibázhattunk . . . Kossuth is, Batthyány is hibázhatott, de bűnös csak én vagyok. Caroline sógornőm volt az első áldozatom. (Felkacag.) Kossuth hogy lehetne bűnös? Az én lelkemből pattant ki. Minden tettéért én vagyok a felelős. Kossuth az én egyik énem. Jogosan megölhettem volna, hisz öngyilkosságot bárkinek joga van elkövetni. De én hagytam, hogy éljen. (Hosszabb szünet, majd egyre kétségbeesettebben.) Huszonegynéhány éves koromban, felelőtlen huszártisztként okozója lettem egy ártatlan asszony halálának. A felelős politikus szerepében tetszelgő Széchenyi István viszont már egy egész nemzetet kerget halálba. Ha Metternich annak idején keresztüllát rajtam, akkor felségsértésért halálra ítéltek volna. S akkor a nemzet megszabadult volna tőlem. (Felkacag.) A felbőszített pesti nép az én fejemet is követelni fogja. Együtt fogom kiabálni velük: Lámpavasra Széchenyivel! A felbőszült tömeg ítélete ez egyszer igazságos lesz. (Hosszú szünet; csendesen.) Az orosz cárnak hány éves a fia? Ha elfogadná a magyar koronát, a Habsburgok nem mernének támadni. (Ismét felkacag.) Micsoda véletlen és pokoli az összhang most a felbőszült nép és a felbőszült Habsburgok között! Mindkettő Batthyány, Széchenyi és minisztertársaik fejét akarja. A Habsburgok most még bizonytalanok, kapkodnak, a hadsereget még mindig nem küldik; Jellasicsot küldik és minden irányból a felizgatott nemzetiségeket. Erdély és a Felvidék is tele már császári felbujtókkal. (Hosszabb szünet; csendesen.) Ha a Nemzetiségi Alkotmányt már szentesítettük volna, most már akkor is jönnének ellenünk. Most már érvek nincsenek, csak gyilkos-öngyilkos szenvedélyek. Horvátok, szerbek, románok, szlovákok gyilkolni és meghalni fognak, azt hiszik önmaguk jövőjéért, pedig csak az uralkodóházért. . . Ó, a dicső Habsburg-ház. Nem tiszta a lelkiismeretük, ezért nagyon kíméletlenek lesznek, ha ölükbe hull a győzelem. (Hosszú szünetj Az én lelkiismeret-furdalásom viszont indokolatlan: mióta politikus vagyok, mindig csak adtam, adtam, adtam, sohase kaptam. A népszerűségemet is feláldoztam. Igen.

Feláll; lassú léptekkel járkál fel-alá.

Nemzetem harca a Habsburgok ellen igazságos lesz — csak reménytelen. Ha egész Európa igazságosnak látná, akkor se mozdulna senki védelmünkre. Se angolok, se franciák, se... Senki se. A biztonságban levő nemzetek önzőek, csak Petőfi szép verseiben önzetlenek. Világszabadság-várók, világszabadságért lelkesen küzdők. (Szünet.) Az orosz cárt szava köti a Habsburgok védelmére. És érdeke. Ismét nyilatkozta. Ó, ha katonái átállnának pártunkra! Hiszen gyűlölik a cárt, az önkényuralmat... Ó, Istenem, ha katonái nem engedelmeskednének neki! (Léptei felgyorsulnak.) Ha István főherceg a magyar koronát semmilyen körülmények között nem fogadja el, akkor ki legyen a király? Batthyány Lajos? Elfogadom és pártolom. Inkább Kossuth Lajos? Elfogadom és pártolom. Széchenyi István mint király? Ó, égetne a királyi korona. Csak Kossuth Lajos elég népszerű ahhoz, hogy a forrongó nép előtt királlyá lehessen kikiáltani. (Kiáltja.) Meghalt a király, erkölcsi halott! Éljen a király, éljen Kossuth Lajos! (Rövid szünet, majd nagyon komolyan.) Habsburg-hű katonákkal még el kell hitetni, hogy nem szükségszerű a trónfosztás ... hogy marad a Habsburg-dinasztia. Persze, nem marad. A főhercegek félnek most a magyar koronát a fejükre tenni. István főherceg is fél. (Hosszabb szünet, majd kiabálva.) Ha nincs más lehetőség, csak a háború, akkor minek töprengeni? Ütőképes hadsereget! Az egész ország fegyverbe!

25