Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)
mely hangoztatta is nemzetfelettiségét, Bécsben lévén székhelye, többnyire ausztriai államférfiak irányították, hát ennyiből semmiképpen nem lehet kikövetkeztetni, hogy Ausztriának joga volna Magyarország ügyeibe beleszólni, s főképpen azt nem, hogy az osztrák nemzeti kormányt, mely mellesleg a magyar nemzeti kormány után alakult, annak mintájára szintén ez év tavaszán, tehát ezen osztrák kormányt a magyar kormány fölé emelni bárkinek joga lehessen. Mert most éppen erről van szó! Most nem azt kívánják, hogy Magyarország had-, kül-, pénzügyét egy felsőbb birodalmi szervnek rendeljék alá, hanem azt, hogy az osztrák minisztériumba beolvasszák — ami a pragmatica sanctio legmesszebbmenő megsértése, a leghajmeresztőbb merénylet a magyar nép ellen. És csak mindezek kifejtése, megértetése után kell felkérnünk a cárt, hogy tiltakozzék a Habsburg-ház eljárása ellen. (Hosszabb szünet, majd csendesen.) Vagy reménytelen az egész? Törődni is fog a cár a törvényességgel . . . Talán ha levelünket Habsburg István is aláírja, és ha levelünkben az is benne lesz, hogy a magyar koronára István igényt tart. . . Meg kell fontolnunk. Nincs időnk, de kapkodással csak árthatunk. Leül egy karosszékbe; hosszabb szünet után nyugodtabban. Igen, még ilyen helyzetben is meg kell őriznünk nyugalmunkat. Még ilyen helyzetben sem államférfiúi felelősséghez méltóak az olyan megyondolatlan kijelentések, amilyen Kossuthé, hogy ő paktál bár az ördöggel is, de Béccsel és a dinasztiával nem. (Hosszabb szünet.J Még a dinasztiával is ... a történtek ellenére is tárgyalni, paktálni, ha nemzetünk érdeke így kívánja. Higgadt elmével mondhatunk-e mást? Elsötétedik, majd kivilágosodik a szín. Az íróasztal mögött ül. Csendesen. Az országban még nincs pánikhangulat. Csak a lelkemben. Az ország elszántan készül az ellenállásra, a hazafias lelkesedés fokozódik. A honvédzászlóaljakba százszor több önkéntes jelentkezik, mint ahánynak fegyvert tudunk adni. Kossuth fáradhatatlan és határozott. És tartja a lelket másokban is. Ha a nemzeti egységet sikerül megteremtenie, a 200 000-es hadsereget előteremtenie, ha nekem sikerül a nemzetiségeket megbékíteni, akkor... akkor talán ... (Hosszabb szünet.J Senki nem hisz abban, hogy a cárt befolyásolni tudnánk. Abban bíznak, hogy nem érdeke a beavatkozás. Kossuth állítja, hogy 24 000 fegyvert vásárolt Angliában. Hátha az udvar visszaretten. Kell hogy legyen a király környezetében legalább egy józan férfiú. Mi is hajlandóak vagyunk egyezkedni, csak alkotmányunkról, ősi törvényeinkről és a király által szentesített márciusi-áprilisi törvényekről nem mondunk le. (Rövid szünet, majd meghatódottan.J Crescence egészen megváltozott. Felismerte a veszélyt, hogy lassan- lassan tehetetlen ronccsá sorvadok, és ... és mintha varázslat segítségével, vagy hogyan, de visszaváltozott a régi Crescence-szá. Oly erővel hat rám ismét, mint hajdanában. Én gyengülök, ő erősödik. És erősítené a lelket az egész nemzetben! És ez csodálatra méltó. Amikor megismertem, semmi sem állt tőle távolabb, mint a magyarság ügye. Most mártírhalálra kész. El akartam küldeni biztonságos helyre. Tiltakozott. Kishitűségemért oly elragadóan mérges mosollyal teremtett le, hogy elragadtatásomban szinte könnyekre fakadtam. Ismét egyek vagyunk, egy test, egy lélek. Erőt merítek az erejéből. Oly jó, hogy mellettem van. Feláll. Gondterhelten járkál fel-alá. Félek, hogy mégis el kell küldenem Crescence-ot a gyermekekkel együtt. Hiszen nem tudom becsapni magam, s ha az ő jövőjükről van szó, akkor nem is szabad. Nemcsak a hazafias lelkesedés fokozódik, hanem a forradalmi is. Félek, a nemzeti egység nem valósul meg. Nemzeti létünk veszélyben, de forradalmár ifjaink tovább izgatnak nép- és világmegváltási hevületükben. Hogy vérontásra sor kerül, az biztos. Attól félek, hogy a polgárháború megelőzi —vagy lehetetlenné teszi? — a szabadságharcot. Egyre világosabb, hogy ha Kossuth nem öltözteti honvéd-mundérba a forradalmi ifjúságot, 23
