Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)

alakulhat hát ki harmonikus kapcsolat nemzetem és a Világegyetem Teljessége között. Kitaszíttatunk mint idegen, a harmóniát zavaró test. Végünk. Elvégeztetett. Eleve elrendeltetett? Semmit nem lett volna szabad elkezdenünk. 25-ben inkább főbe kellett volna lőnöm magam, semmint nemzet Mózesének odatolakodnom. Kossuth, Batthyány és a többiek semmiért sem felelősek, csak egy felelős van: én. A világmindenség nem vállalhatta a harmonikus együttműködést oly méltatlannal, amilyen én vagyok. (Hosszabb szünet után reménykedve.) Clark szerint gyakori, hogy az utolsó lánc felhúzásakor a csörlődob ... Nem hiszem ... Azt hiszem, hogy csak vigasztalni akart. Bűnhődnöm kell határtalan becsvágyamért, nagyravágyásomért, minden bűnömért — ifjúkori vétkeimért is, kezdve Caroline sógornőm becsületének meg- gyaiázásával. Hát minek képzeltem én magam? Méltónak a megváltói szerephez? (Hosszabb szünet.) A jel szerint nemzetemnek nincs Jövője... Minden attól függ, a véletlenen múlott-e, hogy az az átkozott gyűrű nem bírta a terhelést, vagy a hídnak szükségszerűen le kellett zuhannia. Tíz nap múlva kiderül. Clark szerint tíz nap elég a láncok kiemelésére és kifeszítésére. Ha ezt a tíz napot a legmélyebb álomba zuhanva élhetném túl! Ha tíz nap múlva is vízbe zuhannak a láncok, akkor mindennek vége. (Rövid szünet, majd ingerülten.) Csak nehogy addig belezuhanjak a tehetetlenségbe! Milyen jogon?

Leül egy karosszékbe; hosszabb ideig ül mozdulatlanul; majd csendesen.

Még nincs veszve semmi. Még tart az országgyűlés. Sokat várok ettől az ország- gyűléstől. Egyelőre csalódtam benne. Ismét fel kell szólalnom. Arról beszélek majd . . . arról beszélek majd . . . megint arról beszélek, hogy ne kockáztassuk könnyelműen márciusi vívmányainkat, alkotmányunkat, nemzeti létünket.

Sötét, majd függöny.

III. FELVONÁS

Néhány nappal később. Felháborodottan rohan be. Képtelen leülni, képtelen egyhelyben állni; fel-alá járkál.

Kiderült, hogy Kossuth ítélte meg helyesebben a helyzetet. Az uralkodóház nem őszinte hozzánk. Kik irányítják a királyt?! Mindent aláír! Ha saját halálos ítéletét tennék eléje, azt is aláírná. Most igazi királyra volna szükség. Szent István koronájához méltóra. Ez a Ferdinánd egy nulla. Nincs szava. Kik vezetik orránál fogva? A király szemét ember, vagy agyalágyult. Június 10-én felfüggeszti Jellasicsot; Jellasics nem engedelmeskedik; sőt cselekszik: az ellenkezőjét teszi annak, amit a király követel; büntetésül a király szeptember 4-én megdicséri, kitünteti a monarchia iránti hűségéért, azaz magyarellenes tevékenységéért. De ez még semmi! A király egyszerűen visszavonja, amit márciusban és áprilisban szentesített, megszegi adott szavát, csúfot űz a királyi méltóságból, alkotmányunkból: az osztrák minisztérium ellenünk benyújtott memorandumát elfogadja, ellenjegyzi, minden mondatával egyetért — elolvasta vajon?! —, s nem tudja, mit cselekszik, mert e minősíthetetlen tettével fölénk helyezi az osztrák minisztériumot, hisz a memorandum ezzel utasítássá, királyi leirattá változik, s így ez a szerencsétlen, félkegyelmű király a legsúlyosabban megsérti a pragmatica sanctio-t, mely szerint az osztrák kormány csak egyenrangú lehet a magyarral; a birodalmi kormánynak felelősséggel, engedelmességgel tartozhatnánk, de hol a birodalmi kormány — a Metterniché megszűnt, újat nem alakítottak, értelme sem lett volna, miután Magyarországon és Ausztriában is nemzeti kormány alakult, a birodalom szerkezeti felépítése tehát megváltozott, de külön kihangsúlyozták, hogy a pragmatica sanctio a birodalom országai együttélésének szent és sérthetetlen tör19