Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)

egyesüljenek a német országokkal. Miért kellett ez? Hogy tudomására hozzuk a Habs- burg-háznak: támogatnánk Ausztriát abbéli törekvésében, hogy megszabaduljon a Habsburg-háztól. Sőt, Kossuth az osztrákok nevében beszél. És nevükben bólogat a német egységre. (Mély gúnnyal.) Katonaságot nem küldünk, hogy az osztrák tartományokat szépen átkergesse a Habsburg-birodalmi zászló alól a nagynémet szövetségbe? S szamárságok szamársága! Nyáry Pál, másik nagy diplomatánk indítványozta, mondják ki határozatként, hogy ha a Habsburg-ház a német egység kérdésében háborúba keverednék a német országokkal, akkor Magyarország pártolására ne számítson. így, kategorikusan. Ha eddig nem jött rá a Habsburg-ház, hogy bukását kívánjuk, hát tessék. Szolgáltatunk mi bizonyítékokat ellenszenvünkről. (Rövid szünet, majd csendesen.) Ám nagyszerű volna, ha az ausztriai németség csatlakozni óhajtana a nyugati és az északi németséghez. A mi kérdésünk is megoldódna. A Bécsből kiszorított Habsburg-ház talán könyörögve könyörögne, nyissuk ki neki a budai vár kapuját — merthogy nincsen már birodalma szegénykének. (Rövid szünet, majd tréfásan.) Ó, ha a birodalmat nem hozzátok magatokkal, Habsburgok, akkor minek jönnétek hozzánk? Menjetek csak tovább. . . Egy kicsit északabbra. Cseh híveitekhez. Vagy a lengyelekhez Galíciába. Mehetnétek délre is a horvátok nyakára. Ámbár . . . talán mégis úgy döntünk, hogy befogadunk. Hiszen, ha Ausztriát nem is, de hoznátok magatokkal Csehországot, Észak-Olaszországot és Galíciát. Gondolkozunk a dolgon, alszunk rá egyet. (Kacag, majd komolyan.) Nem kell az osztrákoknak a német egység. Nagynémetországban nem közülük válogattatnának a birodalmi vezetők. (Rövid szünet.) Mennyire igazságtalan vagyok! Az utóbbi évtizedekben igazán férfiasán viselkedett az osztrák nép, különösen a bécsiek. Kiharcolták maguknak az alkotmányt és a nemzeti kormányt.

Elhalványul, majd felerősödik a fény. A szín előterében áll. Feldúltan.

Ez már aztán hátborzongatóan nevetséges! Ha nem a szemem előtt történik, nem hiszem el. Hát öngyilkos-jelölt nép vagyunk mi?! Nem, hiába láttam, nem hiszem. Álmodtam! Képtelenség. Ha nem képtelenség, akkor borzalmas. (Mély gúnnyal.) Külpolitikában mindig jelesek voltunk, de most túltettünk önmagunkon. Ezer év alatt soha a francia a kisujját sem mozdította értünk, ahány politikusunk közeledett hozzájuk, annyit csaptak be — szegény Rákóczi!, ígéretükhöz híven oly szívesen támogatták, hogy elborzadván menekülni kezdett, s meg sem állt Rodostóig —, s a nagyrabecsült magyar felelős minisztérium, évszázadok óta első nemzeti kormányunk, melynek, szégyenkezéssel mondom, én is tagja vagyok, mit tett véleményemet meg se kérdezve: dörgölődzni kezdett Franciaországhoz. És dehogyis titokban! Szépen nagydobra verve. Jön a horvátok élén nagy haddal Jellasics ellenünk, a szerbek támadást támadás után indítanak ellenünk, jöjjenek, támadjanak, nincs időnk törődni vele, fontosabb dolgunk van: nagykövetet küldeni Franciaországba — hát kormány az, melyet Párizsban senki sem képvisel? Hát számít az, hogy a Habsburg-birodalomnak mintha még tagországa volnánk, dehogyis számít, mi követet küldünk a magyar kormányt képviseltetni, hadd tudja meg a Habsburg császár, hogy ezután külügyekben is önállóan óhajtunk dönteni. (Ingerülten felnevet, majd ismét gúnyosan.) Ellenszenvvel viseltetsz, drága uralkodónk a francia köztársasággal szemben? Hát szeretjük helyetted is... tudod, ha te hadsereget küldenél ránk, a francia kormány tiltakozó jegyzéket küldene, ha nem találná drágának a papírost meg a tintát. (Rövid szünet; komolyan.) így állunk. Ily okosan cselekszünk. S közben hívogatjuk a királyt Budára s Jellasiccsal egyezkedünk. De az Istenért, nehogy jöjjön is a király hívásunkra, nehogy megfenyítse Jellasicsot — hát sürgősen és kihívóan követet küldünk Franciaországba. (Rövid szünet, majd egyre komorabban.) Önálló, teljesen független ország kormányaként követeket küldözgetünk, s éppen Frankfurtba és éppen Párizsba. Minisztertársaim! Lennétek szívesek igazolni együgyű

17