Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)

szánt erőfitogtatásra siettetek föltenni a kérdést: ha ilyen erősek vagyunk, minek a látszat? Hát nem férfiasabb így, ha már olyan erősek vagyunk: Le a császárral! Pusztuljon a Habsburg-dinasztia! Hulljon szét országaira a Habsburg-birodalom! Éljen a világszabadság, éljen a népek testvérisége, le minden zsarnokkal, akár Habsburg, akár Romanov, akárki! Hát ha már olyan erősek vagyunk, miért nem szólítjuk fel végre az orosz népet is, hogy — támogatásunkkal, persze — törje ki végre a cár nyakát; a félelmetes kozák lovasságot kergesse a tengerbe, nehogy a végén Magyarországot gázoltas- sák le velük! (Kifullad; hosszabb szünet után csendesen.) Ily fennkölt költői szöveg, vagy még ezeknél is fennköltebb és irreálisabb külpolitikai program kihirdetése csillapítaná most le forrpontra hevült kedélyeteket, drága, kedves, éretlen, politikához mit sem konyító politikus-társaink! És még ennyit mondok, ha hajlandóak vagytok végighallgatni, bár nem a szájatok íze szerint beszélek: nem azért küldünk segélycsapatokat az olasz hadszíntérre, mert erősek vagyunk, hanem azért, mert gyengék vagyunk, féltjük kibontakozóban lévő nemzeti létünket; gyengék vagyunk, gyengék, és erősödésünk, fejlődésünk nem erőfitogtatást kíván, hanem szorgalmas munkát, fegyelmezett belviszonyokat és óvatos, biztonságos külpolitikát. Az ország vezetőitől ne csak hazaszeretetei és a világ összes népeinek szeretetét követeljétek most, e rendkívül nehéz helyzetben, hanem józanságot, helyzetismeretet, jövőben-gondolkozást. Kötelességünk most semmi egyéb, csak nemzetünk jövőjének biztosítása. Próbáljátok ezt megérteni. És nemzetünk jövőjének kockáztatására ne késztessétek hízelkedéssel, illetve fenyegetőzéssel a kormányunk egyetlen tagját sem. Engedjétek meg nekünk, hogy felelős államférfiakhoz méltóan viselhessük terhűnket: munkálkodhassunk a kormányban, mely egyre erősebbé szeretne válni népünk felemelése, országunk fejlődése érdekében, de még nagyon gyenge és tapasztalatlan, nagy feladataihoz nem nőtt még fel. (Rövid szünet.) Ha pedig mindenáron hazaárulókra van szükségetek, hát keressétek azok között, kik kormányunkat nemzetfelemelő munkájában szándékosan akadályozzák. Ennyit szerettem volna mondani, s ha csalódást okoztam beszédemmel — hát elnézést. (Rövid szünet.) Én viszont nem nézem el nektek, ha jövőnket kockáztatjátok. Végeztem.

Lassan lejön az emelvényről. Sötét. A felerősödő fényben az íróasztal mögött ül.

Csendesen, már-már gyámoltalanul.

Végül mégiscsak megszavazta országgyűlésünk, hogy segélycsapatokat küldjünk az olasz hadszíntérre, de későn . .. Már nincs szükség rájuk, nélkülük is győztek. (Hosz- szabb szünet.) Azt hiszem, hogy Crescence-ot és a gyermekeket elküldöm Cenkre. Ne lakjanak most velem egy házban. (Rövid szünet.) Nincs nyugalom Pest-Budán, nincs fegyelem — s én ezt a várost a közép-európai nagybirodalom fővárosának szántam! Azzá is válna — ha a közeljövőben nem pusztul el. (Hosszabb szünet.) Crescence sorsát nem lett volna szabad az enyémhez láncolnom. Gyermekeim se kellett volna szülessenek. Mózesként kezdtem . .. Miként végzem? Bevégzem? Vagy csak magammal végzek? Tehetetlenségemben. (Éles hangon.) A tehetetlenség érzése szétfeszíti az embert, abroncsot von a fejére! Még jó, hogy abroncsot von a fejére, mert különben szilánkokra hullana szét.

Feláll; gondterhelten járkál fel-alá.

Ha Batthyány és Kossuth leköszönnének, anarchia lenne az országban. Nincs megoldás. A Batthyány-kormány nem köszönhet le, mert utána nem következhetik csak zűrzavar vagy diktatúra vagy önkényuralom. (Ingerülten felnevet.) Kossuth újabban megint vérrel írja a cikkeit. Most ki ellen izgat? Ha az Antikrisztus ellen izgat, most akkor is árt vele. (Egyre ingerültebben.) Egyik baklövést a másik után követjük el. Ezek a szamarak követeket küldtek a frankfurti német parlamentbe, ahol a német egység hívei követelik, hogy az osztrák tartományok váljanak ki a Habsburg-birodalomból,

16