Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)
katonákat, mind a friss csapatokat? A császár kérésének engedve az olaszok ügyének védelmére a császár ellen! Gyönyörű frázis, de mit ér el vele Kossuth?! Hazárdjátékos! E szép férfias nyilatkozattal megveted nemzeted halálos ágyát. A világszabadság illúziójának nevében képes vagy feláldozni nemzetedet?! Mert oly jóleső érzés minden elnyomott nemzet védőszentjének lenni? Azt hiszed, az olaszok jönnének a mi megsegítésünkre?! Ezer nehéz év alatt hányszor jöttek? (Rövid szünet, majd csendesebben.) Batthyány vajon hogy fogja kimagyarázni Kossuth gyönyörű „kimagyarázkodását”? (Hosszabb szünet, majd hitetlenkedve.) De mi történik? Hihetetlen. A lánglelkű hallgatóság nem elégedett Kossuth válaszával. Étvágya, úgy látszik, kielégíthetetlen. Pedig Kossuth olyan jó falatokat dobott oda nekik. A legfellengzősebb szöveg se elég jó falat nekik? Nem értik meg, hogy a magyar kormánynak, ha a birodalom területére ellenséges haderő lépett, hadat kell küldenie, ha kéri a császár. Nem tudják összeegyeztetni a világszabadság gondolatával. Az olasz szabadság most fontosabb, mint a magyar. Mert mi oly nagylelkű nép vagyunk, nincs még egy ilyen a föld kerekén! Inkább elveszünk egy szálig, de az olaszok ellen nem harcolunk. A kompromisszum szót töröljük is ki, de tüstént, politikai életünk szótárából. Hát most csoda fog történni. Széchenyi István fogja védelmébe venni Kossuthot az ifjú Kossuth-tanítványokkal szemben. Lám, Kossuth mégsem Isten számunkra. Ha nem fogadja meg, hogy visszarendeljük katonáinkat, megtépázzák, meg bizony, eszményképüket. Hiába vállalta szegény Kossuth megnyugtatásukra az ügyefogyott diplomata szerepét. Na, nem baj. Ami nekik nem sikerült, hátha sikerülni fog nekem. Lehűtöm én a forrófejűeket! Felrohan a szónoki emelvényre. Tisztelt Ház! Bocsánat: kedves forrófejű gyermekek! Veszélyben a világszabadság gyönyörű eszméje, hangoztatjátok, és sürgősen és kevésbé nagylelkűen ezért a felelős magyar minisztériumot is felelőssé teszitek. Erre én azt felelem nektek: a csak néhány hónapja tevékenykedő felelős minisztérium nagyobb veszélyben van, mint a világszabadság, vagy ami nektek most legfontosabb — az olasz szabadság. Veszélyben a magyar kormány, veszélyben a nemzetet képviselő, országgyűlésnek felelősséggel tartozó kormány, ami alatt nyugodtan érthetitek azt is, hogy veszélyben a nemzet léte. De kik veszélyeztetik? Vajon csak odakint vannak ellenségei, vagy idebent is? Bizony mondom nektek, hogy ellenségei idebent nagyon sokan vannak. Többek között ti, kik a kívülről szorongatott magyar minisztertanácsot belülről szorongatjátok: tevékenységében akadályozzátok, tehetetlenné teszitek. Egyik nap éljenzitek, a másikon bizalmatlanok vagytok iránta; zsarnokság ellen beszéltek, de ti zsarnokoskodtok. Kossuth Lajost olaszpárti nyilatkozatra vettétek rá. Mit jelent most az, hogy olaszpárti? Azt, hogy királyellenes. Tehát a magyar kormány egyik miniszterét rávettétek, hogy nyilatkozzon a magyar király ellen. Megtette kívánságotokra, pedig biztos vagyok benne, hogy nemcsak lánglelkű hazafiak hangoskodnak ebben a teremben, itt ül bizonyára — és veletek hangoskodik — nem egy hitvány besúgó, akik jelentésben közlik az udvari tanáccsal Kossuth Lajos szép, férfias,világszabadságot követelő nyilatkozatát. De ti dehogyis elégedtek meg e nyilatkozattal, mely csak Kossuth Lajos miniszteri állásába kerülhet, még gyönyörűbb, milliárd tapsot érdemlő cselekedet vállalására akarnátok rávenni: az olasz hadszíntéren harcoló császári-királyi hadsereget csalogassa át magyar hadszíntérre, a magyar nemzeti törekvések eltiprására. Öngyilkos vállalkozásba akarjátok kergetni a magyar minisztertanácsot, vagy mit akartok? (Hosszabb szünet.) Kossuth Lajos miniszter úr megnyugtatásotokra kijelentette, hogy csak a látszat kedvéért támogatjuk az olasz kérdésben birodalmunk császárát, egyébként oly erősek vagyunk, hogy támogatásunkat a legsúlyosabb feltételekhez köthetjük: az olasz nép szabad, alkotmányos élete biztosításához és még ezer más szebbnél szebb feltételhez, követeléshez köthetnénk, ha akarnánk. Ti e megnyugtatásotokra, lecsillapításotokra 15
