Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)
Egyelőre nem hagyhatom el Pestet. Itt a legveszélyesebb most a helyzet. Kifejlődőben a forradalom véres szakasza. Áldozatnak maradok itt? Haza megmentőjének? Csak az országgyűlés megnyitásáig ne szabaduljon el a pokol. Az országgyűlés majd magára vonja a figyelmet, s ha az országgyűlés méltónak is bizonyul önmagához, jövőnket menti meg. Az első népképviseleti országgyűlés... Milyen nyugodtnak kellene most lennem. (Felnevet.) Nyugodt? Az egyetlen megnyugtató hír is hamisnak bizonyult. Hogy a király Bécs megkerülésével Grazon át útban van Buda felé. Ki terjeszti az ilyen híreket? És mi célból? (Rövid szünet.) Egyébként a királynak feltétlenül jönnie kell. Hiszen meg kell nyitnia az országgyűlést. Szerintem nem mer jönni egyetlen napra sem. S ez igen rossz hatással lesz az országgyűlésre. Megnyitja helyette István főherceg? (Hosszabb szünet.) Ha a Lánchíd felavatásáig őrizni tudjuk a békességet: ha addig sem polgárháború, sem függetlenségi háború nem tör ki, akkor évezredekig fog tartani a béke; akkor ezen a sokat várt népképviseleti országgyűlésen évezredekre megalapozzuk jövőnket okos törvényekkel. (Csendesen.) De addigra is békességet. Békességet magyar és magyar között, magyar és nemzetiségeink között, magyar és más nemzetek között. Elhalványul, majd felerősödik a fény. A szín előterébe helyezett széken ül. Az első népképviseleti országgyűlés munkálatait figyeli. Amikor Kossuth bejött a képviselőházba, végre kitört a tapsorkán és a vivátozás. Mi, a kormány kevésbé népszerű tagjai és Batthyány, a kormányfő szintén kaptunk egy kis tapsot — udvariasságból. Nem bosszankodnék, ha ez nem azt jelentené, hogy a kormányunk hangadója, a kezdeményező csak Kossuth lehet: a képviselők, lám, tudomásunkra hozták, hogy tőle várják a megváltó igéket. Csak el ne ragadtassa magát. E legfontosabb napokban ne felejtse el, hogy nemcsak önmagát, hanem a kormányt is képviseli. (Rövid szünet.) A császár nem mert eljönni megnyitni az ország- gyűlést. A ceremóniát István főherceg végezte el helyette. Borúlátó vagyok, pedig ha semmi nem jön közbe, rövidesen felavathatjuk a hidat. A tizenkettedik, az utolsó lánc kifeszítése következik. Ha sikerül . . . Miért ne sikerülne?. . . Ahogy a többi tizenegyet sikerült kifeszíteni! Épp az utolsóval történjen baj?! Kossuth ügyesen beszélt. Nyáry és a két Madarász sajnos nem. Felelőtlenül izgatnak. Nincs bennük semmiféle diplomáciai érzék. A prágai felkelés leverve, a bécsi forradalom szintén, de nekik ez mit számít; handabandázásukkal felhívják a dinasztia figyelmét, hogy márpedig mi fütyülünk a dinasztia és a birodalom érdekeire. (Hosszabb szünet, majd csendesen.) Ma átúsztam a Dunát, még át bírom úszni, jól van. Csak az volt a rettenetes, hogy képtelen voltam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy nem lehet kellemetlen halál, ha addig úszik az ember, míg beleájul. (Ingerülten.) Mi rejlik emögött? Menekülési szándék? (Hosszabb szünet.) Crescence-hez sincs kedvem bemenni. Lompos lett. Nem fésűIködik, nem öltözködik fel, pongyolában ténfereg, semmihez sincs kedve. Kibírhatatlan. (Megszeppen.) Ó, Istenem, milyen igazságtalan tudok lenni a világ legjóságosabb, legnemesebb asszonyához. (Hosszabb szünet.) Unalmas ez az ülés. De mit várok? Az első napok a világ minden parlamentjében unalmasak. (Rövid szünet.) Többet nem úszom át a Dunát. Félek a gondolattól ... Az utóbbi éjjeleken jól aludtam. Ez vajon nem a közöny jele? (Határozottan.) Nem! Annak a jele, hogy rendbejöttek az idegeim. (Szünet.) Az uralkodóház nem fog ellenünk támadni. Ez most már majdnem bizonyos. Megtette volna az országgyűlés megnyitása előtt! Nem érdekük a magyar vívmányok lábbal tiprása! Magyarország erősödése az érdekük. Felismerték, hogy a birodalom csak akkor lesz gazdag és erős, ha Magyarország gazdasági élete felvirágzik. (Ingerülten.) Minek áltatod magad? Akár felismerték, akár nem, hogy nem érdekük megtámadni minket, a fontos az, hogy ne merjenek megtámadni minket. (Rövid szünet; felnevet.) Kossuthék igen jól festenek frissen szerzett hintójukban. 11