Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)
képviseleti országgyűlés? Ha a nép elég érett lenne hozzá, akkor . . . Nincs szükségünk halálos áldozatokra . . . Most erősödnünk kell . .. Ne legyen polgárháború. Ne legyen háború. (Szünet.) Nem tőlünk függ, hogy lesz háború, vagy nem. (Hosszú szünet; alig hallhatóan.) Ha nem tőlünk függ, akkor nincs miért töprengenem, akkor pihenhetek, akkor aludhatok. Rövid ideig mozdulatlanul fekszik, majd felül. Egyre élénkebben. A nemzetiségek... Ha az én nemzetiségi kérdésben kifejtett álláspontom örök és sérthetetlen törvénnyé válna ebben a tűzfészek Közép-Európában! Nemzetiségi törvényeim? (Egyre indulatosabban.) Hiába hívtam fel a figyelmeteket, hogy a nemzetiségi kérdéshez jóindulattal, de nem okosan, nem időszerűen viszonyultok, hogy századunk legszövevényesebb kérdésévé vált a nemzetiségi kérdés, tehát veszélyes leegyszerűsíteni. Hálára, történetiségre hivatkoztatok, pedig nemzetiségi kérdésben csak jogra szabad és kell hivatkozni. Soknemzetiségű országban annyi államnyelv, ahány milliós lélekszámú nemzetiség, ez jogi kérdés. A többségi nemzet alkotmánya csak elméletben szavatolhatja a nemzetiségek egyenjogúságát, de a gyakorlatban csak a nemzetiségek önvédelmét lehetővé tevő Nemzetiségi Alkotmány biztosítja. Jogi kérdés ez is, és nem érzelmi. A több államnyelv jogi kérdését és a Nemzetiségi Alkotmány jogi kérdését most kell megoldanunk, mert most időszerű, a múlt századokra ne hivatkozzatok: hogy Európában ezer éven át a magyarság volt nemzetiségi kérdésekben a legtürelmesebb; hogy valójában már első királyunk törvénybe iktatta a magyarság és a nemzetiségek egyenjogúságát; hogy a nemzetiségek számaránya a tatár- és törökdúlások után, a sok nehéz, magyarságpusztító évszázad után állandóan nőtt, ami nem utolsósorban azt is jelenti, hogy a szomszéd és távolabbi országokból betelepülőket mindig segítőkészen fogadtuk, őket sem szokásaikból, sem nyelvükből kivetkőztetni nem akartuk — mindezekre ne hivatkozzatok, mert ezek történelmi tények, de a jog szempontjából csak a jelen helyzet érdekes. A jelen helyzet pedig: országunkban több százezres, illetve milliós lélekszámú nemzetiség él, és egyre fenyegetőbben foglal állást ellenünk. (Rövid szünet.) Sóhajtoznak egyesek, hogy ha olyan szerencsésen alakult volna történelmünk, mint a franciáké vagy az angoloké, akkor most harminc-, negyven- vagy ötvenmillió volna a magyarság lélekszáma. Hát nem alakult olyan szerencsésen. (Fanatikusan ismételgeti.) A nemzetiség csak akkor békés, ha biztonságban érzi magát, ha nyelve egyenjogú államnyelv, ha egyetemet, akadémiát, bármilyen kulturális intézményt létesíthet, önvédelmére pártot szervezhet! És mindezeket csak szent és sérthetetlen Nemzetiségi Alkotmány szavatolhatja. Álláspontomat a nemzetiségi kérdésben most képviselem először minisztertanácsi tagként, hátha most nagyobb súlya lesz a szavamnak. Mind a kormányban, mind az országgyűlésen, mind az ellenünk fordult vagy az ellenünk fordulni még csak készülő nemzetiségek körében. (Hirtelen.) A Nemzetiségi Alkotmány megírását pedig magamra vállalom. Máris megkezdem e hatalmas munka megírását. Segítségek kellenének. Mert sietnünk kell. Az első népképviseleti országgyűlésen, néhány hét múlva már el is kell fogadtatnom. Kitartó leszek, makacs leszek, keresztülviszem akaratomat. Rég meg kellett volna írnom! De hát annyi mindenbe belekapdostam még. (Csendesen.) Az az én nagy vétkem, hogy túlságosan sok terhet rakok a vállaimra . . . S aztán leroskadok alatta. íráshoz készülődik. Lassan elsötétedik, majd kivilágosodik a szín. Fáradtan jön be, leül egy karosszékbe. Komoly harcra, háborúra is fel kellene készítenünk a nemzetőrséget. És fegyelemre szoktatni, igen, fegyelemre szoktatni. Honvédzászlóaljakat alakítani belőlük! Rend- fenntartókból haza védőivé kell átképeznünk őket! Feláll; előre jön. 10
