Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Illyés Gyula: Törmelékről törmelékre (Szitkok, sziszegtető kínok, Megint a bomba, Múltjóslat, Mert hol a holnap, Tolvajként is, Hasznos szemét, Visszavonulás, Mikor hitele semminek, Tömörítve, És lett az is, hogy rettenet - versek)
HASZNOS SZEMÉT A szénpor, a hamu, a koksz-salak, kőtörmelék lett a kovácsház és a gépház között sarat-fojtó anyag: út lett; rajta én is, a csizmás kisiskolás, királyfiak gőgjével törteték . . . VISSZAVONULÁS Őrült órák sziszegnek még utánam gúnárcsapat dühével. De pohárban már a jégkocka s a kisüsti. Ürül, — de a szívből nem ürül ki hűség s vitézi buzgalom! Le — föl: őrszemként várfalon lépdelek egymagámban is a balkonon, kibírni, — még hány századig? — hogy halandó, így ostromoltatom. MIKOR HITELE SEMMINEK Mikor hitele semminek nincs, hogy hova vihet: rímek, olcsó rímek, ti adjatok hitet (mit bánom: „magyartalanul”) nyújtva így „kezetek” halott „kezeitek” — Mennyi tömérdek; rengeteg. TÖMÖRÍTVE De máris a csodás vágta után: Muhi, Mohács, búcsúnk a föladott Szolnoknak! No kár a láncolatot fölidézni — Aztán a szónoklatok lángelmék sírjainál — Aztán a föl-, a be-, az át-, a kiírás, aztán a Gyula bácsi, Flóra néni! ÉS LETT AZ IS, HOGY RETTENET És lett az is, hogy rettenet óhajtása volt a — szorongás; mely azért gyötör lelkeket, hogy megtudják, mi a feloldás —
