Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma - III)
KOCSIS ISTVÁN SZÉCHENYI ISTVÁN Monodráma III. II. FELVONÁS A szín közepén áll. Kedélyesen. Egy hónap telt el. Hogy ennek a Kossuthnak mekkora munkabírása van! És mekkora tekintélye! Csak jutna néha eszébe, hogy Batthyány a miniszterelnök, ő „csak” pénzügyminiszter; s a közlekedésügyi minisztérium hatáskörébe tartozó kérdéseket se tekintse csak általa megoldhatóaknak, azok énrám tartoznak, ha Batthyány unszolására végül mégiscsak elvállaltam a közlekedésügyi tárcát. Viszont a pesti forradalmi ifjakkal szemben bizony a kormánypárt fejéhez méltóan viselkedett Kossuth. Jött a küldöttségük tizenkét pontos követeléssel az országgyűlés elé. Hírük már megelőzte őket: Pesten kikiáltották a sajtószabadságot, politikai foglyokat szabadítottak ki és más dicső tetteket hajtottak végre. Nos, Kossuth a pesti ifjak megbízottait, Kossuth- imádók mind, nem tárt atyai karokkal fogadta, hanem keményen rend reutasította őket az országgyűlés és a kormány nevében. Ó, egy hónappal ezelőtt még szíve egész melegével lelkesítette volna őket — mindegy, most rendreutasította. Minek kontárkodnak bele a fiatalok a politikába, ha már Kossuth a kormány? A mór megtette kötelességét, a mór elmehet. Kossuth számára tehát már kellemetlen az ugrabugrá- lásuk. Impozáns volt Kossuth pirongató beszédében — szinte annyira, mint annak idején a lázító, mozgósító szónoklataiban. Éreztette a hatalmát! „Aki Pesten nem engedelmeskedik, az függeni fog!” Ezt ki merte jelenteni! A tizenkét pontos követelésre pedig csak legyintett: azokban semmi új nincs, azokat az országgyűlés már tárgyalta vagy tárgyalni fogja — s hogy már utasította is a kormányt a törvényjavaslatok előterjesztésére. Távozhattak szegény ifjú forradalmárok — leforrázottan. „Aki Pesten nem engedelmeskedik, az függeni fog!” (Felnevet.] Kossuth mint a rendfenntartás dühös angyala. Ami eddig szabad volt neki, az másnak már bűn. Nem méltatlankodom. Ha az ellenzék kormányt alakít, akkor változtat taktikáján — ez elkerülhetetlen. Túlzásba azért ne vigye. Mindenkit letorkol, már senki nem mer ellenvéleményt nyilvánítani. És hogy korbácsolja az országgyűlést! Hetek alatt akarja elvégeztetni, amire hónapok, évek volnának szükségesek. Új módszer — nem valami demokratikus —: a törvényjavaslatokat már megszövegezve hozzák az ülésekre; s el is fogadtatják órák alatt. Kezd nem tetszeni — pedig én most őszinte szurkolója vagyok Kossuthnak és Batthyánynak. Az alsótábla lassan szavazógépezetté alakul! A nemesség adómentességének eltörlése, az úrbér eltörlése: a legkényesebb kérdés egyetlen nap alatt megoldva! Több hónapos vad civakodásra, vitákra, csatározásokra számítottam! Hát így is lehet?! A végrehajtása is ilyen könnyen megy majd? Szentséges ég! Még most sem tértem magamhoz! Délben kezdték az alsótáblán az úrbér és a közteherviselés ügyét tárgyalni. A közös teherviselést azonnal elfogadták. Az úrbér ügyében néhányan bátorkodtak kiegészítéseket javasolni — nem nagyon jelentőseket, úgyhogy Kossuth nem harapta le az orrukat. Estére már küldték is a főrendekhez a törvényjavaslatot. Este nyolckor a főrendek — őszintén pártolva, meggyőződés által vezéreltetve vagy félelmükben? — már küldték is vissza áldásukkal. Ma reggel már küldhették is a király elé megerősítés végett. Három évvel ezelőtt ugyanezeken a kérdéseken egy évig rágódott az országgyűlés —eredménytelenül. Tehetetlenségünkbe beleájultam, ó, elviselhetetlen volt. (Szünet.) De most sem lelkesedem. Mert a 5
