Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Illyés Gyula: Törmelékről törmelékre (Szitkok, sziszegtető kínok, Megint a bomba, Múltjóslat, Mert hol a holnap, Tolvajként is, Hasznos szemét, Visszavonulás, Mikor hitele semminek, Tömörítve, És lett az is, hogy rettenet - versek)
ILLYÉS GYULA TÖRMELÉKRŐL TÖRMELÉKRE* SZITKOK, SZÍ SZEGTETŐ KÍNOK Szitkok, sziszegtető kínok közt is kész dolgozni a művész. Míg azt nem érzi: maga is kész: kikészült: nem furdalja a titok: miért élsz? A „mű” él. A táp — s mellék — anyagot eldobhatod. MEGINT A BOMBA Megint a bomba hajnali ablakomba! Megint a Nap úgy ontva vádját: ha így megy csak naponta: hogy amennyit arcodba vág, felét sem kapja a világ: szégyeld s öld meg magadat. MÚLT-JÓSLAT Éveim erdejében, most hogy már visszaút reménye nélkül haladok, Jósol jövőmül a kakukk hány ígéretes tegnapot! MERT HOL A HOLNAP A „modern” költészet kudarcba fúlt. A most-ról is mélyebbet mond a múlt: legmeglepőbbet: dalolni valóbbat — csak húszévesen nem romlik a holnap. TOLVAJKÉNT IS Itt a keresett kulcs. Hát mielőbb a zárba! Versek nyitják a jövőt: rögzítik, tartják láncon az időt, az apa-ölőt, az emberevőt. * A szerző hagyatékából
