Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A tanyai gazdálkodás és életmód lajosmizsei tapasztalatai

vállalkozásba, ám ahhoz túlságosan kötődnek; létük alakulása a fóliás termesztés mindenkori prosperitásától függ; előbbre lépni nem tudnak, vissza nem akarnak. Mindkettőjüktől minőségileg különbözik Pethőék gazdálkodói felfogása és gyakorlata; bármennyire is megkedvelnek egy-egy tevékenységi fajtát, szívfájdalom nélkül feladják, ha más tevékenységben több fantáziát látnak. Az Erdei Ferenc által körülrajzolt parasztpolgári ideált ők közelítik meg a legjobban; náluk a termelés az életformának van alárendelve, s nem pedig fordítva.

Mind Kollárék, mind Pethőék két-két személykocsit tartanak, az egyiket teljességgel a termelés szolgálatába állítva,s a másikat is nagyrészt. Egyféle bebiztosítás is ez, műszaki hiba, vagy hosszasabb javítás esetére.

— Üdülni egyetlen egyszer voltunk, de a tervezett 14 napból összesen tíz maradt. Tovább nem bírtunk ottmaradni. Hiába szeretnénk olykor szétnézni külföldön is, ideköt bennünket ez az élet. Libázunk hát továbbra is, mert különben elmehetek parkőrnek. Nem volnék lajosmizsei, ha nem így gondolkodnék; akkor érzem jól magam, ha ötről a hatra tudok jutni.

A nemes télialmafajták felsőlajosi térhódítása a kevésszámú „magyar csodák” közé sorolható. Az autodidakta gyümölcskertész Máthé József a 30-as évek elején tért vissza Amerikából, s hozta magával az akkor újdonságnak számító jonatánt, starkingot, goldent. Nagyüzemi méretű ültetvényt létesített, s mivel sok-sok munkáskézre volt szüksége, a napszámosoknak oltvánnyal fizetett. így létesültek egyre-másra a 4—5 holdas kis gyümölcsösök. Az almatermesztésbe hamar beletanultak, s már a felszabadulás előtt sem volt ritkaság a holdankénti két vagonos termés, 90 százalékos exportaránnyal.

Később jött az átmeneti visszaesés, majd a 60-as évekbeli újbóli felívelést a belvízkárok fékezték; legnagyobb rombolás épp az Almavirág Szakszövetkezet 400 holdas új szőlő- és gyümölcstelepítésében keletkezett. De aztán a 60-as évek végén az alma után a szamóca is karriert csinált Felsőlajoson. Méghozzá egyetlen év alatt! A szakszövetkezeti közös magára vállalta a törzstelep létrehozását, a térhódítást ez is segítette. Előfordult, hogy egy-egy szezonban 350 tonna szamóca indult útnak Felsőlajosról.

Ha nem is ennyire látványos módon, s az almához hasonló jelentőséggel, a szőlő lajosmizsei expanziójában is hasonló folyamatok érvényesültek. A falu határában működött hajdanán az ún. Kláber-telep nevű banki érdekeltség, mintaszerűen gondozott szőlőbirtokkal, s alig volt lajosmizsei felnőtt, aki legalább néhány napra meg ne fordult volna ott napszámos munkát végezni. Remek szakirányítás alatt dolgoztak, s mód volt a tanulásra, s arra is, hogy simavesszőt kapjanak szaporításra.

De térjünk vissza Felsőlajosra! Az Almavirág Szakszövetkezet — korábban tszcs — vezetői fontosnak tartották annak idején, hogy kellőképp tájékozottak legyenek a tagság életkörülményei felől. Még attól sem riadtak vissza, hogy egy-egy nagyobb vállalkozás előtt felmérést végezzenek. így volt ez már közvetlenül az átszervezés után is. A felmérőket olyasfajta közönséges dolgok érdekelték, mint pl. az, hogy van-e rádió — a tévé akkor még mutatványszámba ment —, járatnak-e napilapot, s milyen az illemhely. Fürdőszoba akkor még sehol nem volt, egyetlen tanyán sem, s budi sem mindenütt. Kijártak hátra . .. Mindez persze nem volt, nem is lehetett direkt fokmérője az életnívónak. Rosszul akkor sem álltak a felsőlajosiak. A közös viszont, indulása kezdetén, semmivel sem rendelkezett. A vezetés merész lépésre szántáéi magát: összehívta azokat a tagokat, akikről úgy gondolta, s talán tudta is, hogy jelentősebb pénzbetéttel rendelkeznek. Majd nyíltan eléjük tárták, hogy traktor keli, munkagép kell, teherkocsi kell ... Ez volt októberben, s a következő év márciusára 250 ezer forintot kellene a közösnek kölcsönbe kapnia, a saját tagjaitól... Somogyi Béla, az elnök, egyáltalán nem lehetett biztos a dolgában, eleve számolt a kudarccal.

64