Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: A tanyai gazdálkodás és életmód lajosmizsei tapasztalatai

De más történt. . . Pár nap múlva azok jelentkeztek az elnöknél sértődött méltatlankodással, akiktől nem kértek.. . „Miért, a mi pénzünk nem olyan?” — kérdezgették.

A néhány százezer forintnál majdhogynem fontosabb volt az a tagsági kohézió, amely az eset kapcsán megnyilvánult, felszínre jött. Méghozzá egy igen korai időszakban. Ebből hamarjában az a tanulság adódik, hogy ha elegendő mértékben jelen van a a jövőbe vetett bizalom, a jómód nem feltétlenül individualizál. Nem is szólva arról, hogy ilyen jó emocionális háttérrel a közös és az egyéni érdek nemigen kontrázza, sokkal inkább jótékonyan kiegészíti egymást.

Mindez — szükséges-e hangsúlyozni? — tanyai körülmények között. E kicsiny „szigeten” a tanya a 60-as években sem vált leromló, esetleg züllésnek induló lakhatási móddá, ragaszkodtak hozzá az itt élők, s ez számszerűen is bizonyítható: 1961-től 74-ig a 420 tanya közül 12 üresedett meg. A többiben zajlott és virult az élet, melyben itt jócskán benne foglaltatik a termelés. 1974-ben el is kezdődött a tanyavillamosítási program, s a rákövetkező nyolc évben a tanyák jó háromnegyed részét rákötötték a hálózatra, melynek hosszúsága kiteszi itt a 22 kilométert. A termelést szolgálja a villany is; akárhányszor előfordult, hogy a bekötést követő első hónapban villanyvasaló még nem volt a háznál, de a szecskavágót már áram hajtotta.

Hírneves tsz-ek a 60-as években, s talán később sem működtek a lajosmizsei határban — ehhez az adottságok sem voltak a legeszményibbek —, ám a gazdasági és erkölcsi ellehetetlenülés, s az ezek nyomában járó távlattalanság, reményvesztettség egy pillanatra sem legyintette meg a tsz-tagságot. Biztos és rendszeres, ámbár szerény jövedelem mindig adódott a közösből, s emellett az egyéni termelési kedv sem hanyatlott vissza. Részint a megújulásra serkentő hagyományoknak, másrészt a szakszövetkezeti mozgalom helyi jelenlétének köszönhetően. Magyarán: tehát az egyéni szférában — ideértve a háztájit is — működési és érvényesülési tere maradt a versenyszellemnek. Sőt ennek lángja a tsz-tagok egyholdas parcelláin magasra is srófolódott. Rájöttek a lajosmizseiek, hogy a boldogulás záloga többé nem a harminc, meg az ötven hold, hanem kicsiny területen az intenzív termelési mód. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy ezen az eredendően és jellegzetesen abrakszegény vidéken rendkívül dinamikus az állattartás. Még arra is rájöttek, hogy mindezt csekély beruházással is meg lehet valósítani; szalmabálákból építenek pl. ólakat, melyekre csak addig van szükség, amíg az állat ki nem kerül alóluk. A tanyai legeltetési adottságokat is jól kihasználják. A komfort és az intenzív termelés nyomán az egész élet átrendeződik; a lajosmizsei tanyai gazdálkodók előtt mintha a dán parasztok példája lebegne, s ez nem ködös találgatás kíván lenni, de tudatosan, tapasztalhatóan jelen van a gondolkodásban, s a helyi szóbeszédben is. Természetesen a közös is eléggé rugalmassá vált ahhoz, hogy összhangban maradjon a háztáji igyekezettel, olyképpen is, hogy kielégítse a tagsági jószágállomány olykor már-már kielégíthetetlen abrakigényeit.

Ilyenfajta termelésközpontúság mellett kihegyezettnek tűnik a kérdés, hogy nőtt-e és mennyi a tanyaiak műveltségi szintje. Technikai jártasságuk egészen bizonyosan elmélyült. S a lajosmizseieket nem túlságosan érdekli az az életidegen értelmiségi szemlélet, amely a műszaki tájékozottságot kirekeszteni kívánja az egyetemes emberi műveltség köréből. A szakkönyv is kelendő portéka Lajosmizsén, megvan tehát a nyitottság az új iránt, s nem hiánycikk az önművelésre való hajlam. Különben is, az információéhség ugyancsak hagyományos errefelé, régente nemigen volt komolyabb vásár az országban, ahol lajosmizseiek meg ne fordultak volna. Valamikor, még a hagyományos világban — tehát mindenképp az átszervezés előtt — erős volt a szomszédsági kapcsolat is, mely az idők változásával jócskán meglanyhult, részint a gyors urbanizáció hatására is, ám újabban ismét fokozódik a jelentősége. S immár nem fel65