Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Nagy Lajos: Gyűlölet, A kopasz férfi (novellák)
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT NAGY LAJOS NAGY LAJOS GYŰLÖLET* Révi Sándor jó barátom volt. Szerettük, támogattuk egymást, és elnézők voltunk egymás hibái iránt, ami a barátságnak legelső kelléke. Külföldi bolyongásaim alatt, mikor eleinte rosszul ment a sorom, a Révi Sándor segített rajtam. Összehúzta magát még jobban, és a fizetésének egy részét elküldte nekem. Amíg távol voltam, megnősült. Egy szőke angyalt vett nőül —amint ő írta —, akinek pénze sem volt, de a szépsége, nemeslelkűsége, szerelme többet ér minden kincsnél. Eddig is szegény volt, ezután is szegény lesz, de boldog. Ő szereti az asszonyt, az is őt, egymás nélkül nem is tudnának élni. Későbbi leveleiben is mindig elragadtatással és még friss, üde szerelemmel írt a feleségéről. A szegénységre azonban folytonosan panaszkodott, meg a hivatalára. Utálta a foglalkozását, és még mindig fájdalmasan emlegette az orvosi pályát, melyre hivatást érzett, amelyet azonban szegénysége miatt nem állott módjában elvégezni. Mikor hazakerültem külföldi utamról, már két éves házas volt... Igen vegyes hangulatban fogadott. Örült a viszontlátásnak, de másrészt meg lehangolta a saját magának velem való összehasonlítása... Valóban, én kitűnő kondícióban kerültem haza. Dús egészségben, piros arcszínnel, tömött fekete bajusszal és hajfürtökkel, megerősödve, megvállasodva. Ő szegény pedig sápadt, nyápic volt. A haja erősen hullott. A feje búbján már egy kerek sima folt látszott, amit tréfás panaszkodással mutatott. Egészen lesoványodott, összement. Kopott kabátja lötyögött rajta. A gallérja és a nyaka között két ujjnyi üres hely tátongott. Kis szőke bajuszát idegesen pödörgette, mintha állandóan arra akarta volna a mások figyelmét felhívni, ami még a régi nyalka volt rajta ... Ideges gyomorbajról panaszkodott. Az soványította így le. Különösen mellettem tűnt ki, hogy mennyire silány lett testben. Sandán nézegette tükörképünket a kirakatokban, amint egymás mellett haladtunk, és zavart szomorúság ült az arcán. A felesége valóban olyan volt, amilyeneknek az angyalokat szoktuk elképzelni. Pompás, csupa hús, csupa vér termetű nő, — kemény, ruganyos, finoman képzeletizgató hajlásokkal. Dús, aranyszőke a haja, a szeme éjfekete, az arcvonásai úriak, sok-sok anyagi jólét és lelki harmónia produktumai . .. Engem szinte hódított a szemlélése, és aggodalmat keltett bennem, amint a két alakot, a férjet és a nőt így egymás mellett láttam. Szegény Sándor barátom arcán a levertség, álmos fáradtság, a nő szemében meg az egészséges, lobogó, perzselő tűz. A két szobájuk csinosan volt berendezve. Cselédjük is volt, — az asszony kezei finomak, lágyak voltak, a tapintásuk bársonyos. Igen kellemesen eldiskuráltunk egy félóráig. De mennem kellett. Távozásom előtt megígértették, hogy másnap is eljövök, és hosszabb időt töltök náluk . . . Sándor is velem jött. Hivatalba ment. Útközben, hogy egyedül voltunk, panaszkodni kezdett. — Tudtam előre. — Feltárta minden baját, keserűségét. Nagyrészt ismertem már azokat, meg rájöttem, láttam, mielőtt mondta. A hivatal, meg hogy kevés a pénz, a régiekvoltak. De most még a sok munka, agyoncsigázás stb. Csak annak örül, hogy a feleségének nem kell nélkülöznie. A lakás rendes, elég szépen öltözködik, és cseléd is van. Persze, nagy munkájába kerül mindezt produkálni. Ezért dolgozik, mint a marha. Ezért van a moz* Kiadatlan elbeszélések Nagy Lajos hagyatékából. 3
