Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Nagy Lajos: Gyűlölet, A kopasz férfi (novellák)

gó postán. És a hosszú szolgálat, a sok utazás, éjjelezés felemészti az egészségét, meg- őrli az idegeit. A rendetlen étkezés miatt nem tud kilábolni a gyomorbajából. Végtelenül el van sokszor keseredve és igazán nem találna semmi örömet az életben, ha a felesége nem lenne. Ő kárpótolja mindenért... Szóval neki mindene, az élete a felesége.

Nagyon szomorúan mondta ezeket. Engem meghatott. Próbáltam vigasztalni, de nehezen ment. Magam se tudtam semmi okosat. Egyet láttam, amit ő nem látott. Hogy az asszony nem annyira üdve, élete, mint amennyire ő véli, hanem inkább a megölője. Mert minden bajának, elégedetlenségének egyedüli kútforrása az, hogy túlerőlteti magát. Azért van a mozgó postán, hogy többet keressen, s azért akar többet keresni, hogy az asszonynak cselédet tartson, szép lakása legyen, csinosan járjon. De eközben saját magát teszi tönkre. Nem neki való ez. Már most is egy lézengő csontváz. S vajon ez igazán boldogítja az asszonyt? Cseléd, szép lakás, szép ruha azon az áron, hogy a férfi elaszik, elfonnyad, ideges, gyenge, beteg lesz.

De hát mindezt konstatálhattam-e előtte? Megmondhattam-e, hogy éppen fordítva van a dolog, mint ahogy ő hiszi?... Hiába is mondtam volna. Nem lehetett volna az ő fejéből kiverni azt a gondolatot, melyet szerelme diktált, melyhez görcsösen ragaszkodott, s amelyben életcélját lelte meg ... Ha sikerül fölvilágosítanom, egyszerre földúlom egész lelki világát. Elveszem tőle kedves ideáját, s nem adok helyette semmit. Mert ha azt ajánlom neki, hogy inkább kevesebbet áldozzon a feleségére, hadd járjon az egyszerűen, szegényesen, dolgozzék többet és cseléd helyett csak egy kisegítőt tartson, s mindennek fejében kímélje saját magát, most még talán nem későn, — kérdés, hogy okos dolgot tanácsolok-e? Tetszeni fog-e ez majd az asszonynak? Nem lesz-e akkor majd az elkeseredett, házsártos, és nem lesz-e ez még több rossznak forrása... Sokkal jobb lenne talán az asszonyt fölvilágosítani, őt magát meggyőzni. Ha majd ő fog e javaslatokkal előállni, akkor minden rendben lesz.

Elhatároztam, hogy beszélek erről az asszonnyal, amikor Sándor nem lesz otthon. Kötelességem ezt megtenni a barátomért. Most csak általános frázisokat tudtam mondani a vigasztalására. Az ideges gyomorbaj majd elmúlik, — mondtam. Ez nem hosz- szan tartó betegség —, s akkor minden jó lesz, nem kell elcsüggedni, s más efféle . ..

És beszéltem az asszonnyal. De nem tanácsoltam neki semmit. Láttam, hogy hiábavaló lenne ... Gyönyörű szép asszony. Újból csak erre kellett rájönnöm, amint egyedül beszélgettünk. Valami bájos közvetlenséget, melegséget mutatott, ami nagy hatással volt rám .. . Láttam, hogy szívesen beszél velem. Kezdtem a férjéhez való viszonyát bolygatni. így akartam tulajdonképpeni tárgyamra rátérni. Félreértett. Azt hitte, hogy udvarolni akarok neki, s ez bevezetés az udvarláshoz. Félreértett, de nem lett zárkózott. Reagált a vélt udvarlásra. Csakhamar feltárta egész lelkét. S megdöbbenve tapasztaltam, hogy az nem a legkedvezőbb a férjére. Szerette őt az asszony, de csak szerette. Láttam, hogy most már bajos lenne iránta való érzelmeit, gondolatait összefoglalva szerelemnek nevezni. Ez a gyűjtőnév itt már nem alkalmazható.

Kevés volt ennek az asszonynak Sándor. Nem elégítette ki. Mindenben nagyobb méretűt, magasabb rendűt kívánt. Érezte, hogy ő és a férje egymás mellett egy kiáltó diszharmónia és úgy vélte, hogy az ő nagy szépsége, amelynek teljes tudatában volt, másra van hivatva, minthogy egy kishivatalnoknak a nő iránti szükségletét kielégítse. Nevetséges ellentétnek találta magán az egyszerű ruhát. Valami vágyakozás, elégedetlenség forrt benne, ami itt, ezek közt a viszonyok közt teljesen kielégítetlenül maradt. .. Látta, hogy a férje elcsenevészedik, meggörnyed, de annak nem volt tudatában, hogy miatta történik. Sajnálta férjét, és szerette, mint hozzá jó, áldozatkész embert, de a nemi kapcsolat érzéseiben, vágyaiban mind lazább és lazább lett, míg végre teljesen elsorvadt. Pedig az érzékiség forrt benne, és amint egy felhevült pillanatában bevallotta, sokszor emberfeletti erőre volt szüksége, hogy azt visszafojtsa, szinte fél tőle és

4