Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
nyíltan beszélni. És arról sem, hogy miért tartom annyira fontosnak, hogy Pestet és Budát hidak kössék össze . . . Budapest mint Közép-Európa Londonja! Bécs másodrendű várossá válna. Hogy megtapsoltak volna, ha mindent őszintén kifejtek. A Habs- burg-ház a Bécset felülmúló Budapestre teszi át székhelyét — akarva-akaratlan megteszi, meg kell majd tennie, ha Magyarország a birodalom legerősebb országává válik. Miért ne válna legerősebbé? Területre legnagyobb, fejlődési lehetőségei legígéretesebbek. Mindent tehát a gazdasági fejlődésért! Nyersanyagban gazdag az ország, termőföldje, erdeje sok. Mi áll fejlődése útjában? Amit a tizenkét törvényben leszögeztem, azt kell megvalósítanunk. De könyveim hatástalanok, szónokolni nem tudok. Mai felszólalásom is ért-e valamit? Jövendő Közép-Európája, s abban méltó helyünk! Méltók leszünk-e főszerepre, vagy mellékszerepre kárhoztatunk? E/sötétedik, majd kivilágosodik a szín. Ruhástól fekszik a díványon. Monoton hangon hadarja. Nem adom fel a harcot. A Kelet népe nem hatott, mert nem értették meg. Ismét elmondom — érthetőbben. Addig mondom, míg meg nem értik. Fontos, amit el akarok mondani. Hát mondom. Mondom: értelem, türelem, idő! Értelem, türelem, idő! Értelem, türelem, idő! Míg erőtlenek vagyunk, könnyen legyőzhetők, addig ne hetvenkedjünk! Míg erőssé nem válunk, ne hetvenkedjünk. Feltérdepel. Majd mintegy révületben. Kossuth Lajos testvérem, könyörgöm hozzád! Mielőtt cselekednél, nézz mindig a lelked legmélyére, nehogy saját hasznodért vagy felemelkedésedért kockáztasd néped üdvét. Szándékolatlanul, persze, hogy szándékolatlanul. Tiszta ember vagy te, tudom én nagyon jól, csak tapasztalatlan, s a Jóisten nem áldott meg téged egy csepp önkritikái érzékkel sem. Ó, ne akarj a nép bálványa lenni, nem lenne méltó se hozzád, se népünkhöz, nem lenne méltó. Térdepelj le inkább alázatos lélekkel a nemzet oltára elé, és imádkozz a nemzet védőszentjeihez. Ott fogok térdepelni melletted. Elolvasod-e naponta a Szentszövetség okmányait és a münchengrätzi megállapodását a császárnak és a cárnak? Akár forradalomba, akár függetlenségi háborúba kergeted népünket, jönnek a császár és a cár katonái, ezért lázító körmondatok helyett mondd szerényen velem együtt e három szót: értelem, türelem, idő. Kedvedért megtoldom a negyedikkel: erő... Ha erősek leszünk, az ötödiket is hozzátehetjük: harc. De egyelőre csak ennyit: Értelem, türelem, idő. Értelem, türelem, idő. Mellettem térdepelsz már? Siess mellém térdepelni, míg nem késő. Nem, nem, te alázatra képtelen vagy. Én mégis letérdepeltetlek a nemzet oltára elé. Mert egyre jobban féltem tőled a nemzetet, a jövőnket. A nemzetet, mely téged messiásának tekint már. Vigyázz: trónust ácsol már neked a nemzeti lelkesedés, de ne ülj rá; tudom, jólesik a sokaság hódolata, a hízelgő szó, de erős lélekkel tartóztasd meg magad, és vissza ne élj velük. Hanem virrasztva őrködj velem együtt, nehogy népünk járhatatlan útra tévedjen, nehogy tetszetős jelszavak, korai újítások pusztulásba vigyék. Vigyázva vigyázzunk: nehogy bárki álpróféta pusztulásba vezethesse népünket: gyengéinek hízelegve, restségét tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát kihasználva. Őrködve őrködjünk, nehogy büntetlenül parancsolni merészeljen a becsvágyó önhittség, magabiztosság; írjuk népünk zászlajára: erkölcsben az erő; ne romboljon nálunk politikai rögtönzés, oktalan gyanúsítgatás, durva erőszak; hanem építsen hazát és lelket kitartás, türelem, mérsékelt, józan tapintat. Ne vezéreljen minket indulat; ne vessük meg a csendes munkát. Feláll, de nem lép le az ágyról; továbbra is eksztázisban. Ha nem hallgatsz könyörgésemre, Kossuth Lajos honfitársam, halk szóval figyelmeztetlek: trónszékedtől nem lesz messze a vesztőhely. (Csapongva.) Hatás ellenhatást vált ki, tartsd szemed a nemzetiségi területeken. Kossuth Lajos testvérem, 13
