Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Kocsis István: Széchenyi István (monodráma II.)
szekere, ha nem taszigáljuk le róla; sokkal jobb helyen lenne őlegnagyobbsága a városligetben vagy az akadémia előtt — őt megillető talpazaton — szoborként. (Továbbra is jókedvűen.) Lám, ez vagyok én! Kossuth dicsér, s én rosszmájúan megpróbálom félre magyarázni dicséretét. Felmagasztal, hogy megnyerje rokonszenvemet. Na és? Politikushoz nem méltatlan tett — ha így van is. Ahogy sejtettem: ő lett hazánk legnépszerűbb politikusa! Adná Isten, hogy a birodalmi kormányt is oly ügyesen vonja bűvkörébe, mint pesti hallgatóságát. Ó, csak el ne bízza magát! (Rövid szünet.) Nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy nem vagyok féltékeny rá. S örömmel tapasztalom azt is, hogy még csak bosszantani se bosszant, hogy népszerűségben a második helyre kerültem. (Rövid szünet, majd komolyan.) Igen sokat várok Kossuth lapjától. Azt mondják, Pesti Hírlap lesz a címe. Szerény cím. Remélem, hogy a főszerkesztő cikkei szerénységben méltóak lesznek a lap címéhez. Örömmel venném, ha eljönne hozzám tanácsokat kérni. Öt könyvben nógattam haladásra, reformokra honfitársaimat. A Pesti Hírlap sem akarhat mást. Tapasztalataimat — a keserűeket is, mert azok a legtanulságosabbak — szívesen összefoglalnám a főszerkesztő úrnak, ne kényszerüljön a maga kárából tanulni. Elsötétül, majd kivilágosodik a szín. Magából kikelve. A Pesti Hírlap megsemmisülésbe vezeti a magyarságot! Szerkesztője visszaél népszerűségével! Mit tehetnék, ha veszélyt látok? Kiabálok. Vállalom a legnépszerűtlenebb cselekedetet: szembefordulok Kossuthtal, mert a Pesti Hírlap irányát veszélyesnek tartom! Forduljon bár mindenki ellenem, megálljt kiáltok! Kossuth vagy változtat hangján, vagy elhallgattatom! Felelősséggel tartozom népemnek! Felelősségem kényszerít a tiltó szó kimondására. Ha tiltó szavamra a válasz „feszítsd meg” lesz, akkor is. Fel-alá járkál, továbbra is nagyon indulatosan. Előbb cselekszik, azután gondolkodik. S vezércikkeiben bármit állít, bármit ígér, abban már senki sem kételkedik. Ily hatalommal használni is, ártani is lehet. Szembe kell néznie önmagával, mert hibát hibára halmoz. Mi lett a Pesti Hírlap, melyhez oly nagy reményeket fűztünk? Tervszerűtlenül ide-oda kapkodó, szövevényes körülményeinket áttekinteni sem próbáló, minden érdeket egymással szembeállító, hivalkodó szóvirághalmaz! Vezércikkeit Kossuth szerkesztő úr máris olyan hangnemben írja, mintha azok vezérnek cikkei volnának. Ha valóban elhivatott politikus, akkor ne kérkedjen, ne döngesse a mellét, hanem határozott terv szerint irányítani próbáljon. . . Célja? Mi a célja? A főnemest elidegeníteni a közjótól, a nemest a főnemes ellen, a közrendűt a nemes ellen ingerli — előkészíti a feltételeket arra, hogy az alkotmányos életet fejetlenség, anarchia, majd a rendteremtő önkény váltsa fel. Nem tartom véletlennek, hogy Metternichék nem akadályozzák a lap tevékenységét! Megosztani az erőket Magyarországon — ez Metternichék célja. S ezt éri el a Pesti Hírlap! (Rövid szünet, majd csendesebben.) Nem, nem kételkedem abban, hogy Kossuth Lajost a legnemesebb szándék vezérli, és nem kételkedem tehetségében, rátermettségében sem. És éppen ezért hívom fel figyelmét mindarra, amit tevékenységében veszélyesnek találok. De miképpen hívhatnám fel úgy erre a figyelmét, hogy megértsen és ne félreértsen? Könyvet írjak, melyben kérek, követelek, magyarázok — s melyben vitatkozom az ő nevében önmagámmal is? Kérem, követelem tőle, hogy tanulmányozza a bel- és külpolitikai helyzetünket, vegye tekintetbe annak rendkívül szövevényes, bonyolult voltát, s aztán higgadtan, a lehetőségeket mérlegelve határozott politikai irányvonalat jelöljön ki lapja számára. Próbáljon különbséget tenni a lehet és a kell között, s változtasson a lap hangvételén is: ne ingereljen, ne lázítson hebehurgyán... És ami nagyon fontos: ne csak a szívhez szóljon, hanem az észhez is. (Rövid szünet.) Ami a legfelháborítóbb! Kossuth Lajos szerkesztő úr a hon nevében s mindennek nevében,ami szent nemzetünk 7
