Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Pintér Lajos: Kilakoltatás a szavakból, Beköltözés a szavakba (versek)
PINTÉR LAJOS KILAKOLTATÁS A SZAVAKBÓL Ki szemeivel nem néz, hanem les, hatalma megcsúszó ormain ül, onnan leskel; lesi, ahogy lenn a völgyben, — lenn a közös napok kútmélyén — ahol nem ragyog a Nap, ahol csak napra-nap, ahol nem ragyog a Nap, ahova nem zuhog, nem sugárzik, csak beszivárog, beszűrődik isten eltérített mosolya, a fény; lesi, ahogy lenn a völgyben megteríti asztalait az ember, a terített asztalon karéj kenyér, a megvetett ágyon meztelen asszony, hirdeti térj be, térj haza, egyél; ki szemeivel nem néz, hanem les, lesi, ahogy lenn a völgyben elballagdál egy terhes asszony, arrébb-billen egy kő vagy egy kerék, szárnyát élezi, elszáll egy madár, jól van, nem nyüszít, nyüzsög a nép, de nincs jól, hisz meg-megáll; rosszabbak, mint a hangyák, gondolkodnak, mert megái Iván eltűnődnek, rosszabbak, mint az igavonó állatok, nemcsak terhüket, hordják titkukat is, hordják csak: rogyjanak össze alatta! le kell dönteni az embert, szét kell verni a fejeket; ki szemeivel nem néz, hanem les, lesi, ahogy lenn a völgyben ballag egy terhes asszony, lábrakelten a b-betű, odébb-gördül egy apró kő, az: ő, arrébb-döccen párban a kerék, az o, az ó, szárnyát emelő madár: a zé; ki szemeivel nem néz, hanem les, most maga elé mormogja, imáját: könyvtáruk egét rogyasztom rájuk, a könyv üti szét majd madár-fejüket; de késő már, imája mire beesteledik, lenn a völgyben megvirrad, szoborszerűen, végképp.
