Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - Pintér Lajos: Kilakoltatás a szavakból, Beköltözés a szavakba (versek)

BEKÖLTÖZÉS A SZAVAKBA

Elnézem tűnődőn, szerelmesen, ahogy mellettem elhalad, elballag egy asszony, terhesen: lábrakelten a bé betű, arrébb-döccen egy apró kő, az: ő, odébb-gördül párban a kerék: az o, és ó, s madár lett a zé: szárnyát emelő.

Elnézem tűnődőn, ahogy nevem is egy miccenésre, hangokra szétesik: a p, i, n, t, é, r külön-külön kimondható.

S ha szétesett, majd szavakká összeáll: játékosan, megrészegülten mondja: pint, hireli, az vagyok: egy hörpintésnyi ital ajkadon, játékosan, csobogva mondja: ér, nincs gondja rá: tengerig elér vagy el nem ér,

most még csak csobog, zubog, zuhog, folyók kistestvére, épp megszületett.

És tudom már, ki kell mondani,

és újra elölről végigmondani,

végig kell mondani a hangokat, hangtalanul,

végigírni a betűket, láthatatlanul,

sorakozzon az: a, á, b, c, cs, d, dz, dzs,

e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k,

I, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs. íme, a hangok díszőrsége, megcserren az ér, buggyan a vér, kuncog a bér, általa, benne. írd, mondd, el ne vétsd.

10