Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - SZEMLE - Viczián János: Lexikon - fehérbe kötve
Épp azt hiányolom e kötetből, amit a címben s az előszóban ígértek: a helyi irodalmi hagyomány föltárását. Néhány új keletű emléktábla nem egyen- lősíthető a hagyománnyal. A cseh-morva-sziléziai országrészek magyar irodalmi emlékeivel elég mostohán bántak; nemzeti mozgalmunk számos írástudó kiválósága volt a császári börtönök lakója, akik naplókban, visszaemlékezéseikben megörökítették siralmas éveiket Batsányin, Kazinczyn és Sárosi Gyulán kívül is. Irodalmi lexikon lévén, igen hasznos lett volna az életrajzi cikkeket néhány tucat valódi szócikkel kiegészíteni, hogy e kötetből is megtudhassa az olvasó, mi az az ekloga, kódex, széphistória, ha már egyik céljuk az ismeretterjesztés volt, s a Prágai Magyar Hírlap lexikona (Prága, 1930) óta nem adtak ki ilyen kézikönyvet a csehszlovákiai magyarságnak. A nemzetiségi nyelvek természetes és állandó nyelvrontó hatásnakvannak kitéve rokon nyelvek esetében is, hát még ha azok egymástól annyirael- térőek, mint a magyar és a szláv. A kisebbségi írástudók egyik fő feladata a nyelvművelő nyelvvédelem, az idegen nyelvi hatások legalábbis mérséklése s nem behatolásának megkönnyítése. E törekvés ellenkezőjét láthatjuk e kötetből, melynek nyelvezete idegen hatásokkal, divatos hírlapi közhelyekkel terhelt. Miféle stílusigény késztette őket a pesti sajtónyelv utánzására; pl. arra, hogy az újságíró hírlapíró, közíró foglalkozás jelölését a 45. oldalon, Gáspár Imrénél publicistára váltsák, ennek minősítve utóbb Gracza Györgyöt, Horárik Jánost, Irinyi Dánielt, Jókai Mórt és Kossuth Lajost? Csak a röppenő divat hatása, hogy nem zsurnalisztát írtak — az is van olyan pocsék és idegen kifejezés, mint a publicista. Batizi Andrásról írott cikkük — aki „iskolamesterként működött” — egykori tanítóm mondását jut- tataeszembe: „a gép működik, az ember cselekszik”. Vagy lexikont ír, de egy cikkben — ha igényes — nem használ egymás mellett jelen és múlt időt (mint a kezdő verselő), ez abszolút lexikonszerűtlen. A helytelen vagy hiányos tájékoztatás is idegen a műfajtól, de nem e kötettől, melyből megtudhatjuk, hogy Ady a Nyugat-mozgalom vezér- egyénisége volt, bár ilyen mozgalom nem létezett. Nézetei szlovák költőkre és kritikusokra is hatottak, de hogy kik azok, az titok marad épp úgy, mint az, hogy Arany több szlovákra fordított műve közül melyek a lefordítottak (s ezeket ki, mikor fordította le, s hol, mikor adták ki?). Amadé László épp úgy, mint Balassi Bálint báró volt, Batthyány Lajos gróf; ezt épp úgy nem említik, mint a gróf pozsonyi születésének hónapját és napját (febr. 14.), amit pedig egyik forrásuk közöl (MÉL 1:146. 1.). Amadé, aki „örökké pénzzavarban van”, a cs. kir. kamarás méltóságot nem „katonai szolgálata fejében kapja”, azt 1918 novemberéig minden magyar állampolgár megszerezhette, aki igazolta, hogy apai és anyai ősei a szépszülőkig nemesnek születtek. Bacsó Béla a Népszava belső munkatársa volt (Munkásmozg. lex. Bp., 1972. 47. I.) s nem „egyike a magyar szocialista mozgalom vezetőinek”, nem „fehérgárdista terroristák” gyilkolták meg — ilyeneket a magyar szaknyelv hazai történetünkben nem ismer— hanem ellen- forradalmi különítmény tagjai .. . Három forrás nem forrás egy lexikon készítéséhez, így természetesen nem tudtak mit kezdeni a névváltozatokkal, névváltoztatásokkal, írói nevekkel, asszony- és leánynevekkel. A további kutatás helyett inkább kérdőjeleket tettek az általuk nem ismert adatok helyére, vagy egyszerűen hallgattak róla. Pl. Findura Imre 1897-ben Farkasfalvira változtatta a nevét, Id. Révai VII :516. I„ s Vácott halt meg 1930 január végén, Id. I rodalomtörténet, 1930:224.1. E folyóiratban Gulyás Pál 1919 és 1944 között rendszeresen közzétette az irodalmi élet halottainak adatait. Rovatának tanulmányozását nem mellőzheti az, aki magyar irodalmi lexikont akar készíteni — kérdőjelek nélkül. A nőírók közlésének logikája megfejthetetlen számomra: Kaffka Margit Nil; Rozsnyai Kálmánná szül. Dapsy Gizella Radványiné Ruttkay Emma (Nagy Terézia néven írt — VJ) Szemere Pálné Szemere Krisztina (Képlaki Vilma néven írt — VJ) Kinél, miért a címszó a leánykori név, írói név, asszonynév vagy mind a három? Utaló nélkül nincs lexikon — tanultam egykor az Akadémiai Kiadóban. S valóban, még ebben a lexikonban is találtam egyet: Potemkin Ödön: lásd: Egervári így, Ödön nélkül, két kettősponttal! No, de legalább van egy, a 72 utalható névváltozatból. Bizonyos, hogy nem a helyszűke szorította ki a többi 71-et, hiszen a kötetben minden kezdőbetű — illő környezetben — tízsoros helykihagyással kezdődik. Egy-egy betű cikkanyagát /2—% üresen hagyott oldal zárja, így a kötet 13,7%-a, azaz 1,93 ív szűzfehér. Lexikontól idegen e papírpazarlás! Az üres féloldalakat, ha kevés a cikk, képekkel szokás kitölteni. A kéthasábosan szedett szöveges részt egészíti ki a képanyag; 46 kézirat, kottarészlet vagy mű címoldal, 39 emléktábla vagy épület és 35 arcmás fény- és árnyképe. Az épület és emléktáblafotók kivételével képanyagát zömében Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve (Bp., 1956) c. művéből fotóztatták. Az átvétel jellegzetes hibái a takart vagy csonkított képek, a rossz beállítás (igaz, e kötet fotói újrafölhasználásra eleve alkalmatlanok); agyenge minőséget rá lehet fogni a nyomdára. Azt azonban a helytelen előkészítés és tördelés okozta, hogy Faludy Ferenc cikkéhez került Fáy András képe, Vutkovich Sándorhoz (1845—1905) Vitéz Jánosé (1408—72). Nem törődtek azzal sem, hogy a lefényképezett xerox másolaton feketéllenek az olajfoltok (22.1.), hogy Kossuth Lajos és Kölcsey Ferenc arcképe hiányzik, a nyomatok sötétek, vonalhibásak stb... Kárpótlásul szórakoztatják a figyelmes 87
