Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - SZEMLE - Katona Imre: Tárkány-Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások
szemlélőt; Mikszáth Kálmán: Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének jellegtelen kézírásos címlaptervét ezen aláírással közük: „Mikszáth regényeiben elevenen élnek a szlovákiai tájak”. Domb-domb, a pajkos kolléga munka közben csak Tóth Mari domborulataira gondolt? II. Rákóczi Ferencnek a világ népeihez intézett kiáltványa címoldalának fotóján, az utolsó sorban olvasható ugyan, hogy „Nyomt. 1704 Esztend." az aláírt szöveg arról akar meggyőzni, hogy ez „Rákóczi gyömrői beszédének saját kezű fogalmazványa”. Valaki biztosan elhiszi. Legfontosabb szerkesztői elvük a területi elv, ez föltételezi, hogy területük elvein kívül ismerik elveik területét is. Várakozását időben mérsékelje kedves olvasó. A kötet végén helynévmutatót közölnek, mely a magyar helynevek mai szlovák megfelelőit s azon írók nevét tartalmazza, akiknek közük volt az adott településhez. A helységneveket nem a történelmi hűséghez igazodás, az anakronizmusok, a nyelvi genocídium, esetleg a nacionalista szlovák óhajok elutasítása miatt, hanem „ ... a helymegtakarítás, tömörség igényét szem előtt tartva" írták magyarul.Indokolásuk önmagában is elgondolkodtató; az igényt túl közel tartották szemükhöz, így nem látták a kivételeket, mert vajon mikor fogadta be (még egységes és egyetlen) magyar nyelvünk Pozsony helyett a szlovákul is csak 1919 óta ismert s 1920 óta használt Bratislava elnevezést (15., 115. I. stb.); addig Pozsony szlovákul Presporek volt. A helynévmutató nem hasábosán szedett, megtöri a kötet tipográfiai egységét, de ez csak szépséghiba. Összeállításakor nem gondoltak a községösszevonásokra, városhoz csatolásokra. A köz- igazgatási változás említése nélkül, önállóként szerepeltettek városi kerületté lett községet: Pozsonypüspöki pl. 1971 óta Pozsony külvárosa (144. I.); a gömöri Nyustyát szlovákul Hnúst’a- Likier-nek nevezzék (mint a 10 kötetes akadémiai Magyarország története), holott ezt csak a Likérrel való első egyesítés időszakában 1960— 1971 között nevezték így. Baradna, Dombosmező és Hacsó hozzácsatolása, 1971 óta a szlovák neve ismét Hnúst’a lett (143. I.). Ady nem írhatott verset a Csorba-tón (9., 138.1.) a tengerszem alkalmatlan arra, de Csorbató — Strbské Pleso községben sem, hiszen azt 1960-ban szervezték. (Ha mint községnév szerepel, akkor helyesírásunk szerint a neve Csorbató, kötőjel nélkül.) így lett az ungi Kiskaposból — amit 1914-ben csatoltak Nagykaposhoz — szlovákul Veiké Kapusany (140.1.). Petőfi a Salgó c. elbeszélő költeményében azt írta: „Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el A Mátra egyik erdőséges ága, ... Itt áll Salgóvár ...” Aki olvasta és tudja hol van Nógrád s Gömör, az nem tévesztheti össze Salgó várát, a légvonalban kb. 150 km-re levő volt Nyitra vármegyei Salgó (Salgócska) — mai szlovák nevén Svátoplukovo — faluval, hiszen annak se vára, se mondája, Petőfi sem járt benne soha. Azt, hogy a morvaországi Uhersky Brod Magyarréve néven ismert, a stájer- országi Graz magyarul Grác, említeni is alig merem. A területi elv többszöri hangsúlyozása — ha meggondoljuk — előrejelzés is lehet a következő, már élőket is bemutató kötetre. A helyi értékrend helyi szereposztást igényel: e szerint lehet az egyetemesség mélyéből soha föl nem bukkanó költő a helyi Kassák Lajos, a szerkesztő a helyi Babits Mihály, a termékeny, de mondanivalótlan író a helyi Móricz Zsigmond mindaddig, amíg a helyi irodalom távol tartható az egyetemes magyar irodalomtól. Az egységben ugyanis az egyetemes értékrendje a meghatározó. Ezért a nemzetiségiként élő és alkotó írástudóinkat értékeink megőrzése és saját érdekükben nem mentesíthetjük a hányaveti munka bírálata alól. A kötet írói-szerkesztői a maguk meghatározta feladataikat csak kis részben teljesítették, mégis, a jövőben nélkülözhetetlen kézikönyvet készítettek könyvtárosképzésünk számára. Lexikonuk olyan hibatár, melyből minden diák megtanulhatja azt, hogyan s mit ne kövessen el, ha majd lexikon írására, szerkesztésére vállalkozik. Ez ugyanis a könyvkészítés egyik legnehezebbike. Itt még arra is ügyelni kell, hogy a rövidítésjegyzék minden rövidítést tartalmazzon (az In-t, Id. 18. I. hiába kerestem). Fogjuk föl úgy, hogy ez a lexikon csak vázlat, első kísérlet, melynek tanulságait az előszóban jelzett második kötet készítésekor hasznosítani fogják — ha nem, a lelkűk rajta. Akkor Kazinczy Ferenc: A nagy titok c. epigrammája is elég lesz bírálatnak. VICZIÁN JÁNOS TÁRKÁNY SZŰCS ERNŐ: MAGYAR JOGI NÉPSZOKÁSOK A társadalomtudományok hazánkban sem egyenletesen fejlődnek: míg pl. a nyelv-, irodalom- és történelemtudomány régtől fogva vezető szerepet játszik, sokáig legfőbb gyengénk volt viszont a szociológia fejletlensége. Még nagyobb hátránnyal indultak azok a tudományszakok, amelyek köztes területen mozogtak, így az embertan (antropológia) máig nem tudott kibontakozni, a jogi népszokások kutatása pedig a mester Bónis György mellett elsősorban a tanítvány Tárkány Szűcs Ernő révén zárkózott fel az élvonalba. Most megjelent 900 oldalas nagy monográfiája nemcsak életmű, hanem több tudományág (néprajz, szociológia, jogtörténet stb.) nélkülözhetetlen kézikönyve is, egyben pedig olyan nemzetközi modell, melynek segítségével más, főként európai 88
