Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - MŰHELY - Lengyel András: A vajdasági magyar irodalom kialakulása és Szirmai Károly
LENGYEL ANDRÁS A VAJDASÁGI MAGYAR IRODALOM KIALAKULÁSA ÉS SZIRMAI KÁROLY Az autonóm vajdasági (jugoszláviai) magyar irodalom kialakulása — valamennyi magyar nyelvű kisebbségi irodalom közül legutolsóként — érdemi strukturális előzmények nélkül, az intézményesültség igen alacsony fokán ment végbe a húszas években. A terület zöme, amelyen ez az irodalom létrejött, korábban az Osztrák—Magyar Monarchia egyik több nemzetiségű vidéke volt, magyar, szerb, német, cigány stb. lakossággal, távol a fővárostól, amelynek kulturális kisugárzása ide már éppenhogy csak elért. Tehetséges művész és irodalmár természetesen itt is született s nevelkedett, nem is egy (gondoljunk csak Csáth Gézára, Kosztolányi Dezsőre, Herczeg Fe- rencre, Papp Dánielre vagy Reinitz Bélára), de 1918 előtt az egyetlen központban összpontosult magyar szellemi élet szinte valamennyit Budapestre vonzotta. Akik pedig mégis itt maradtak, vagy más vidékről ideszármazva itt éltek, elszigetelten, magukra hagyatottan, az irodalmi élet eleven áramából kiesve alkottak. Sorsuk, aligha véletlenül, többnyire az elhallgatás lett (gondoljunk csak Gozsdu Elekre). Amikor tehát e táj az I. világháború után új' államalakulat (az ún. SHS királyság) keretei közé került, e vidék kultúrája nemcsak egy erősen differenciált és hagyományos kultúra termékeitől (a magyarországi könyvektől, folyóiratoktól, nagy napilapoktól) szige- telődött el hirtelenjében, de irodalmi „önellátásához” sem alakultak ki még a feltételei. Itt ellentétben pl. Erdéllyel, ahol a viszonylagos különállásnak tradíciói voltak s ahol az irodalomcsinálás legfontosabb föltételei régen kialakultak már, nagyon hiányoztak a magyar nyelvű nagy lapok, a színvonalas irodalmi „revük” (stb.), legkivált pedig az írók, akik írásaikkal megtölthették volna ezek „pótlékait”, az új funkciójú vajdasági orgánumokat. Aki itt akart pezsgő irodalmi életet teremteni, az csak kevés alkalmas emberre számíthatott, pedig a munka óriási volt: egy kisebbségi kultúra alapjait kellett megteremteni. Létre kellett hozni az irodalmi élet intézményrendszerét, ki kellett nevelni az írókat s meg kellett szervezni az új olvasóközönséget, hogy már ne csak a „régi” irodalom befogadására legyen alkalmas, de új, gyökeresen megváltozott helyzetének irodalmi vetülete iránt is érdeklődjék. Hogy ez az irodalomteremtés végül is sikerült, nagy szó, s bizonyos, hogy egyéni áldozatvállalások, elszigetelt, már-már heroikus küzdelmek sora kellett hozzá — Fenyves Ferenctől Szenteleky Kornélon át egészen, mondjuk Mayer Ottmárig. Az irodalomteremtés e nagy s nehéz munkájába tagolódott be, ill. ennek rendelődött alá a vajdasági magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotójának, Szirmai Ká- rolynak (1890—1972) az életműve is. Szirmai élete, meg-megakadó majd újra föllendülő pályája, ha lehet ilyet mondani, tipikusan vajdasági élet s pálya volt; egészében e térség nyomása alatt fejlődött ki. Igaz, születni még egy tágabb összefüggésrendszerben, az Osztrák—Magyar Monarchiában született, s irodalmi ambíciói is még a Monarchiában jelentkeztek. Valódi jelentőségre azonban Szirmai már az SHS királyságban, a kisebbséggé lett ottani magyarság körében jutott. Mint író is a kisebbségi irodalom keretei között futotta ki magát; mint irodalomszervező pedig vitathatatlanul az új helyzet szülötte volt. 68
