Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - MŰHELY - SZÁZ ÉVE HALT MEG ARANY JÁNOS - Scheiber Sándor: Egy régi ponyva visszhangja Arany János verseiben

SCHEIBER. SÁNDOR

EGY RÉGI PONYVA VISSZHANGJA ARANY JÁNOS VERSEIBEN

A Régi Magyar Költők Tára új, gazdag kötetében (XVII. század 10. köt. Kiadta: Varga Imre. Bp., 1981. 614.) szerepelnek egy régi ponyva, az 1661-es nagyszombati Kalendariom naptárversei is. Az 1667-i kiadásban a címük: Prognostica Perpetua.

Két sorát idézzük:

Melyben a földeket Martius szárásztya Április öntözi, Májust hideg tartya.

Aki ismeri Arany versét, az Almanach 1878-ra címűt, tüstént eszébe jut, hogy a költő innen kölcsönözte e fordulatát, önkényesen vagy feledékenységből egy kicsit módosítva:

Ápril minden nedvet kiszáraszt,

Májusba“ jőnek a fagyok.

Arany e versének egy másik sora így hangzik: „Gergely megrázza szakállát.” A költőben olyan erősen élt e naptárelőrejelzés, hogy sógorához, Ercsey Jánoshoz írt levelében is használja: „Gergely ugyancsak megrázza a szakállát: esik, fúj” (Debreceni István: Arany János hétköznapjai. Bp., 1968. 47.).

*

Most jelent meg egy kötet, amely az Arany-filológia szempontjából fontos (Faragó József—Fábián Imre: Bihari gyermekmondókák. Bukarest, 1982.). Itt található a következő mondóka, amelyet Székelyhídon jegyeztek le (124. No. 1381.):

Október, november, december,

Ber-ber-ber,

Fázik benne az ember.

Arany versében ez is visszhangzik vagy hatvan év után:

így, bér, megint bér fogytig-untig S »brrr!« míg az esztendő lefut.

így munkálnak a költőben mindvégig ifjúkori olvasmányai.

67