Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - MŰHELY - SZÁZ ÉVE HALT MEG ARANY JÁNOS - Barta János: Arany János apró műfaja (Forgácsok és rögtönzések)

Tegnap mint ma Hurut, flegma,

Gyilkos asthma,

Emphysema,

Meg rheuma,

Örök téma.

Az utolsó apróságoknak valóban van valami haláltánc jellege: Évnapra, Sejtelem.

Ma hatvankét esztendeje annak,

Mikor engem megtettek Johannák,

Esztendeim hát bővibe* vannak,

Nem sok időt ígérek magamnak.

Életem hatvanhatodik évébe*

Köt engemet a jó Isten kévébe,

Betakarít régi rakott csűrébe,

Vet helyemre más gabonát cserébe.

Mit tud nyújtani a költészet ilyen hatalmas fenyegetések ellenében? Milyen hatalmuk van a kísérteties könnyedséggel odavetett rímeknek? Az a funkció érvényesül itt kis méretekben, amely végső fokon minden művészet sajátja. A lét, a szituáció nyomását nem szüntetik meg, de enyhítik, súlytalanítják. Dokumentumai a lélek, a szellem fölényének, amely azzal mutatja meg erejét, hogy ami fáj vagy aggaszt, talán csak pillanatra a művészet irreális szférájába tudja átemelni. Kosztolányi és Babits nagy méretekben alkotja meg a testi fájdalom és szenvedés költészetét. Az öregedő Arany ehhez képest csak apró rögtönzésekig viszi, de el kell fogadnunk a funkció azonosságát. Egyébként észre kell vennünk, hogy ez a nagy líra ott készülődik az öregedő Aranyban is, de költői ihletéből csak néhány ígéretes töredékre futja. Milyen nagy vers lehetett volna a Még ez egyszer kezdetű töredékből, vagy a fájdalom nagy szimbólumait, Prométheuszt és Tantaluszi idéző forgácsokból (Örökké).

A fentiekben talán arra is válaszoltunk: mi a végső értelme Arany szétszórt, de mégis valaminő egységet képező rögtönzéseinek. Hol játékosabb, hol szatirikusabb, hol komorabb árnyalatban dokumentálják költőjük vitathatatlan szellemi és művészi fölényét az élet apró furcsaságai és súlyosabb bántalmai ellenében.

66