Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - MŰHELY - SZÁZ ÉVE HALT MEG ARANY JÁNOS - Barta János: Arany János apró műfaja (Forgácsok és rögtönzések)
A lira Riedl Frigyes szavai szerint, belvilági műfaj. A megnevezés találó voltáról lehet vitatkozni; annyit azonban a köztudat elfogad, hogy a lírának van egy vallomásszerű változata, s hogy a lírai költeményben nyomatékosan szóhoz juthat alkotójának hangossága, érzelemvilága. Ezen a körön belül találkozunk egy olyan típussal, amelyben a lírikus önmagáról beszél ugyan, de emberi és költői önmagát mintegy kívülről, egy imaginárius bíráló szemszögéből nézi, fájdalmasan, elégikusan vagy a humor közegén át szemléli önmagát, esetleg tudatos számvetéssel is kapcsolódva. Akik Arany líráját ismerik, tudják, hogy jelleméhez híven hajlamos az önszemléletre, műveinek és életének számvevő bemutatására. Könnyű megemlíteni nagy önszemlélő verseiből néhányat még a Bach-korszakból. A komolyabb változatot a Visszatekintés képviselhetné, az önmagán humorizáló költő mosolyog ránk a Régi jó időkben dévajkodó allegóriájából. Az utolsó nagy lírai fellobbanás idején a halál közellétének érzetében fölerősödik ez az önszemlélő és öntükrözői hajlam: többek között klasszikus mintaképe az Epilógus. A költő gátlásai feloldódnak; megragadja az alkalmat, hogy önmagát és addig eltitkolt vagy elhallgatott élményeit, életmozzanatait versbe foglalja. Az Őszikék ciklusból az öregkori Arany önarcképe bontakozik ki, magas művészi szinten. Különös tendencia szülötte a bolond Istók második éneke. Ez a debreceni diák Arany, és mégsem Arany: a mindent feloldó humor jegyében szatirizálja diákköri önmagát, voltaképpen karikatúrát ír önmagáról. Ezeket a magas művészi szintű alkotásokat kell odaképzelnünk az apró műfaj néhány jellegzetes terméke mögé. Olyan ez, mintha a költő a nagy felajzottságról lemondva, nem ecsettel dolgozna, hanem csak ceruzával, egy-egy karikírozó vonást odavetve önmagáról. Az alkalom néha magától kínálkozik, mint az akadémiai meghívók esetében; egy-egy olvasmány, életmozzanat teremt megfelelő szituációt. Számvetésre indítja a költőt a Toldi szerelme befejezése és megjelenése. Jellemző módon ennek a számvetésnek is van egy komoly változata; kerek, befejezett költemény a Toldi II. részéhez, amely a költőnek a későn született költemény értéke és fogadtatása körüli aggodalmait és bizonytalankodását tükrözteti. De ennyi nem elég; meg kell születnie most már teljesen rögtönözve a humoros változatnak is. GYÖNGYÖSIÁD Fáradt elmével ne akarj futtatni gebével: Mert gebe meg ha szakad, kitöri árva nyakad. A számvetés kesernyésségét, mint Aranynál többször, a versformával és szándékos torzítással űzött játék teszi derűsebbé. Önmaga ellen fordított stílusparódia. Régi ponyva olvasmány emléke adja az ötletet a Mi vagyok én kezdetű aprósághoz. A folklórban és az alsóbbrendű irodalomban ismeretes Senki Pál megint az önszemlélet, az önkicsinyítés újabb lehetőségét kínálja Aranynak. Egyetlen vonással odavetett, de keserű torzkép önmagáról. Mi vagyok én? Senki Pál, Egy fájó gép, mely pipál. Önszemlélő, önábrázoló hajlama révén ezekben az utolsó években okvetlenül szembe kell kerülnie a két nagy fenyegetéssel: a betegséggel és a halállal. A korai halál témája már 1850 körüli vallomás igényű verseiben is megszólal; betegeskedéséről Tompához írt leveleiben sokat panaszkodik. Az öregedő költő a gyötrődés leküzdésére vagy legalábbis enyhítésére előveszi a már jól ismert fegyvert: keserű humorral versikébe szedi betegségének tüneteit. Egyet idézünk az Elégiók címen összefoglalható versikékből. 65
