Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - MŰHELY - SZÁZ ÉVE HALT MEG ARANY JÁNOS - Barta János: Arany János apró műfaja (Forgácsok és rögtönzések)
Noha jórészt irodalom alatti műfajról van szó, itt is észlelnünk kell a művésziségnek az alkotóerőnek bizonyos fokú érvényesülését. A műfaj jellegével vele jár a tömörítés: súlyos mondanivaló befoglalása a parányi keretbe. Ennek közismert példája a Demokrata-nóta, az egész akkori politikai helyzetnek és saját ellenérzésének parodisztikus tük- röztetése, egy frappáns rímjátékkal megtoldva. Deák Ferenc! megélünk mi Kend nélkül; Kívánjuk a szabadságot REND NÉLKÜL. Ezek a forgácsok Arany tehetségének még egy vonásáról árulkodnak, ez pedig a virtuozitásra való hajlam. A művészetek körében szoktunk általában virtuozitásról beszélni. Virtuozitáson értem a művészi alkotó erőnek azt a fokát vagy sajátosságát, amely az adott anyagból, tehát a költészetben a nyelvből vagy a témából a benne rejlő energiákat ki tudja hozni, tisztán és fokozottan, esetleg elszigetelten ki tudja fejezni. A nagy költészetben is fölfedezhetők Aranynál a virtuóz hajlam jelei, a nyelvben, rímelésben, versépítésben. Virtuóz feladatot tűz maga elé a Katalin című költői elbeszélésben: Byron példáját követve a feszes versforma kereteiben a rímelést óhajtja minél gazdagabbá tenni. De emlékezhetünk az olyan balladák szerkezeti virtuozitására, mint a Bor vitéz, a Szondi két apródja, az V. László, vagy a Tengerihántás. A parányi műfaj természetesen csak egy ötlet keretén belül, leginkább a rímelésben és a nyelvkezelésben enged teret a virtuozitásnak, amely talán éppen elszigeteltsége révén a humor forrásává válik. Talán szabad néhány példát ide iktatnunk. BUDENZHEZ Igazi vasfejű székely a Bálint: Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int. * Jaj, biz ez a nevelészet Csak PIANO nevel észet, írójának neve lész ettől nem nagyra nevelészett. Az ívszámot neveié, SED Mindent, mi nem NEW, elészed. Tanulságos itt, hogy az idegen szavakat is beleszövi a rímjátékba. ÁJ-VÁJ Vagy a tüdő, vagy a máj, Vagy a szív, de az a táj Érzem, szorul, feszül, fáj. Ettől csappan meg a háj: Ezt mondja majd nekem: ÁLLJ! Hanem panaszt ne ejts, száj! Az élet úgy se volt báj! Meghalni jobb, ha — muszáj! HA NAPFÉNYES VÍZKERESZT Ha napfényes Vízkereszt Megcsordítja az ereszt, Akkor évben jól ereszt, A kalász és a gerezd. Öregektől tudom ezt, Higgyjük el, probatum est, Kelt: hoc anno, Buda-Peszt. Legyen elég csak egy utalás az Ejnye! tízszeres rímelési bravúrjára. Talán nem megnyugtató, hogy egy nagy tehetség ilyen apró alkalmi rögtönzésekben ad hírt magáról, de szerencsére önmagát megtagadni itt sem tudja. Költői portréja egy-egy vonással így is teljesebb lesz. 5» * * 63
