Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Kimeríthetetlen tartalék (Beszélgetés Vedres Ferenccel, a kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezet elnökével)
rövid időn belül hozzácsatolták magukat a kisebb szakszövetkezetek, ami legalább annyi előnnyel járt, hogy újabb, telepítésekre alkalmas területekkel lehetett számolni. Mire a telepítés megtörtént, addigra az édesipar sajnálkozva visszalépett, mondván, hogy a felsőbb szervek az üzemtelepítést nem támogatják; akkoriban kapott zöld utat a halasi kötöttárugyár. A Jonathán vezetői nem jöttek zavarba, legföljebb több dolguk lesz, gondolták, az üzem létrehozásával. 1976-ban elkezdték a konyakosmeggy gyártását, évi három tonnával. A kereslet azonban rohamos felfutáshoz vezetett. Eleinte építettek egy száz négyzetméteres alapterületű gépjavító csarnokot. Ezt rövidesen a tizenkétszeresére bővítették, azzal a naiv gondolattal, hogy két évtizedre elegendő lesz. De azóta már bővítették ezer négyzetméterrel, s rövidesen még egy újabb ezer négyzetméteres fedett területet toldanak hozzá. No akkor talán helyben lesznek! Az elnök, aki annak idején az MDP-ből kilépett, az MSZMP-be természetesen belépett. De ugyanez az elnök a 70-es évek (!) közepén még pártfegyelmit kapott, illetve indítottak ellene, amiért egyik beosztott dolgozója a háztáji gazdaságában száz sertést hizlalt meg, s ezért 48 ezer forint progresszív adót fizetett. Szerencsére a felsőbb szervek rövid időn belül elégtételben részeltették. Mert ebben az időben már nem volt szabad, hogy bűnnek számítson az, ha valaki a saját verejtékes munkája által átlagon felüli mennyiségben tesz le élelmiszert a népgazdaság asztalára. 1978-ban újabb nagy feladatot vállalt magára a Jonathán: az akkor már három éve egyfolytában veszteséggel működő, egyébként 1949-es alakulásé bodoglári Szabadság Tsz csődtömegét kellett megemésztenie. A tsz ugyanis kérte a Jonathánba történő beolvadást. Ezt megelőzően a Jonathán már évi húszmilliós nyereséget hozott, a szomszédos, 3500 hektáros szövetkezet viszont az utolsó három évben ugyanannyi veszteséget. Igaz ugyan, hogy az egyesüléskor ez utóbbi tekintélyes részét az állam szanálási hitel formájában magára vállalta, de így is két évre volt szükség, amíg megbirkóztak a feladatokkal: a dezorganizált tagság sorainak rendezésével, a romos épületek eltakarításával, a szétzüllött géppark felszámolásával. Ritka volt az olyan pótkocsi, amelynek még legalább három kereke megvolt. A felügyeleti szervek javasolták: a Jonathán a szakszövetkezet helyett inkább a termelőszövetkezet elnevezést használja. Ezt az indítványt a Jonathán tagsága minden ellenkezés nélkül elfogadta. Korábban sem volt okuk arra, hogy magukat „fejletlenebbnek” tekintsék, már csak azért sem, mert a korábbi megyei egymilliárdos hitelelengedésből ide egy fillér sem jutott. Mivelhogy nem volt mit elengedni... És dehogy van vége a feladatok sorának! Itt van például a zöldségtermesztés, mely ugyancsak meghonosodott Kiskunmajsa körzetében, a termésnek meg hol van ára, hol nincs; adódott tehát a tennivaló: szárítóüzemet kell létesíteni a termelői bizonytalanság kiküszöbölésére. Ez volt az 1980-es esztendő nagy feladata. A 60 milliós beruházással létesült üzem évi egymillió dolláros exportot tesz lehetővé. Itt a HUNGARO- FRUCT bizonyult megfelelő partnernek. Tavaly létesült a birkafarm: háromezer darabod indulóállománnyal. Rögtön az első exportra 12 ezer bárányt küldhették . .. S ki tudja, még mi mindenre telik a tagsági szorgalom kimeríthetetlen tartalékából! Voltaképp a határjárás után sem tudok kitörni az elmét és szívet megpezsdítő, ám meg nem válaszolható kérdések vonzásából. A teremtés dicsőségéről mennyi végül is az emberre jutó hányad? Még akkor is, ha vezetőkről van szó ... Nem, ezt így mégsem kérdezhetem meg Vedres Ferenctől. De az elnök váratlanul a segítségemre siet. A következőkkel: 57
