Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Kimeríthetetlen tartalék (Beszélgetés Vedres Ferenccel, a kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezet elnökével)
— Azt nem mondhatnám, hogy csupa kudarcélménnyel megrakottan tértem haza Kiskőrösről. De mindenesetre megtanultam tisztelni az akadályokat, a nehézségeket, a nem mindig kiszámítható emberi tényezőket. És arra gondoltam, hogy mindabból, amit járási szinten még csak elindítanom sem sikerült, egyet s mást megpróbálok itt a Jonathánban tető alá hozni. Munkához láttam tehát, s legelőször is a gazdaság teherbíró képességét kellett kitapogatnom. Annyit tudtam, hogy a szakszövetkezeti vidéken a társgazdaságok között a Jonathán az utolsók között kullog, néhány milliót ér a közös vagyona, s az éves árbevétel is tízmillió alatt van. Ám vannak bizonyos tartalékok . .. Ez utóbbiak gondos mérlegelésével 1969-ben kétszer ötéves, tehát úgynevezett „kétlépcsős” programot készítettem, mely egyebek között tartalmazta: az első öt évben 20 milliós beruházást, a második ciklusban 30 milliós fejlesztést végzünk. Tíz év alatt tehát 50 milliós gazdagodást láttam elérhetőnek. A számításokat reális alapokra helyeztem, de a programot magam is úgy minősítettem, mint az a k k o r i jelen kissé merész ívű meghosszabítását. Ugyanakkor minden egyes tételét védeni tudtam. No ez utóbbira szükség is volt! Kiskunmajsa akkor még a félegyházi járáshoz tartozott, s az ottani pártbizottság tűzte napirendjére a Jonathán fejlesztési programjának a megvitatását. Hogy mi ott mit kaptunk! A legenyhébb kifejezés is az volt, hogy a program tömény hülyeség meg hóbortos utópia. Gondolom, a látottak meggyőztek arról, hogy inkább talán nagyon is szolid voltam a számításokat illetően. Hiszen 1980-ig már csaknem 400 milliót nőtt a közös vagyon — a megcélzott 50 millió helyett. És az utolsó öt évben háromszorozódott meg a vagyon, a termelés ugyanakkor meghatszorozódott. Akik egy évtizedig elkerültek bennünket, most már megtalálnak, s lelkierejükből még a mentegetőzésre is futja. Mert elvégre az is egy icipici sikerélmény az életben, hogy tévedést nem nekem kell beismernem . . . FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BODOR JENŐ BUDA FERENC (főmunkatárs) FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOVÁCS ISTVÁN MAJOR IMRE SÜMEGI GYÖRGY PINTÉR LAJOS ZÁM TIBOR 58
