Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Tóth István: Négysorosok (versciklus)
23. HŰTLENSÉG Verseim, csak e félkész állapot miatt vagyok most gyakran nálatok. Szerelmem vagytok és a holnapom, míg el nem készültök egy szép napon. 24. GYERMEKKORI TELEK A gyermekkori súlytalan telek elszállnak, mint a párás lehelet. Hófehér földjük bármekkora nagy, helyükben csak egy bizsergés marad. 25. HÓVIRÁG Letapostam egy hóvirágot. Mentem le sem hajolva érte. S ő, mint a bűn, komolyan rám szólt: „Ha rám léptél, legalább tépj le!” 26. LÉPÉSEK A HÓBAN Meglátom hóban a nyomom, és elönt valami meleg. Hirtelenül azt gondolom, hogy a más lépése lehet. 27. REGGELI VÁROS Vajúdó nyögések és csendek megszülik a füstös napot. Halálos gázokat lehelnek az életadó anyagok. 28. VÁLASZ Kik engemet bántani szoktak, válaszom hiába lesik. Egy vers, amit a csillagoknak írok, majd válaszol nekik. 23
